-
1 οὐδέ
1 following affirmative sent., cl.a and... notὡς δ' ἄφαντος ἔπελες, οὐδὲ φῶτες ἄγαγον O. 1.46
ὣς ἔννεπεν, οὐδ' ἀκράντοις ἐφάψατο ἔπεσι O. 1.86
περὶ θνατῶν δ' ἔσσεσθαι μάντιν ἔξοχον, οὐδέ ποτ ἐκλείψειν γενεάν O. 6.51
ἤρειδεν δέ μιν Φοῖβος, οὐδ' Ἀίδας ἀκινήταν ἔχε ῥάβδον O. 9.33
οὐδέ μιν φόρμιγγες δέκονται P. 1.97
φρενῶν ἔλαχε καρπὸν ἀμώμητον, οὐδ' ἀπάταισι θυμὸν τέρπεται P. 2.74
οὐδ' ἀπίθησέ νιν, ἀλλ P. 4.36
οὐδὲ κομᾶν πλόκαμοι ᾤχοντ' ἀγλαοί, ἀλλ P. 4.82
οὐδ' ἀλλοτρίων ἔρωτες ἀνδρὶ φέρειν κρέσσονες N. 3.30
οὐδέ μίν ποτε φόβος ἀνδροδάμας ἔπαυσεν ἀκμὰν φρενῶν N. 3.39
οὐδὲ θερμὸν ὕδωρ τόσον γε μαλθακὰ τεύχει γυῖα N. 4.4
σοφοὶ δὲ μέλλοντα τριταῖον ἄνεμον ἔμαθον οὐδ' ὑπὸ κέρδει βλάβεν N. 7.18
οὐδ' Ὑπερμήστρα παρεπλάγχθη N. 10.6
οὐδ' ἀμόχθῳ καρδίᾳ προσφέρων τόλμαν παραιτεῖται χάριν N. 10.30
οὐδὲ παναγυρίων ξυνᾶν ἀπεῖχον καμπύλον δίφρον I. 4.28
οὐδ' ἔστιν οὕτω βάρβαρος οὔτε παλίγγλωσσος πόλις, ἅτις οὐ Πηλέος ἀίει κλέος I. 6.24
b adversative, but — notοὐδ' ἔλαθ Αἴπυτον ἐν παντὶ χρόνῳ κλέπτοισα θεοῖο γόνον O. 6.36
οὐδ' ἔλαθε σκοπόν P. 3.27
οὐδέ ποτε ξενίαν οὖρος ἐμπνεύσαις ὑπέστειλ' ἱστίον ἀμφὶ τράπεζαν I. 2.39
2 following a neg. sent., phrase, noraκέκριται πεῖρας οὔ τι θανάτου, οὐδ' ὁπότε O. 2.32
οὐ χθόνα ταράσσοντες ἐν χερὸς ἀκμᾷ οὐδὲ πόντιον ὕδωρ ἀλλὰ O. 2.64
οὐκ ἔμειν' ἐλθεῖν τράπεζαν νυμφίαν οὐδὲ παμφώνων ἰαχὰν ὑμεναίων P. 3.17
“ οὔ τί που οὗτος Ἀπόλλων οὐδὲ μὰν χαλκάρματός ἐστι πόσις Ἀφροδίτας” P.4.87. “ οὐ πρέπει νῷνχαλκοτόροις ξίφεσιν οὐδ' ἀκόντεσσιν τιμὰν δάσασθαι” P. 4.148οὐκ ἐρίζων ἀντία τοῖς ἀγαθοῖς οὐδὲ μακύνων τέλος οὐδέν P. 4.286
οὔ μιν ἄλυξεν, οὐδὲ μὰν βασιλεὺς Γιγάντων P. 8.17
καίπερ ἐφαμερίαν οὐκ εἰδότες οὐδὲ μετὰ νύκτας ἄμμε πότμος ἅντιν' ἔγραψε δραμεῖν ποτὶ στάθμαν N. 6.6
αἰσιᾶν οὐ κατ' ὀρνίχων ὁδόν· οὐδὲ Κρονίων ἀστεροπὰν ἐλελίξαις οἴκοθεν μαργουμένους στείχειν ἐπώτρυν N. 9.19
ἀλλ' οὔ νιν φλάσαν οὐδ ἀνέχασσαν N. 10.69
οὐ φιλοκερδής πω τότ' ἦν οὐδ ἐργάτις· οὐδ ἐπέρναντο γλυκεῖαι μαλθακόφωνοι ἀοιδαί I. 2.6
—7.οὐ γὰρ πάγος οὐδὲ προσάντης ἁ κέλευθος γίνεται I. 2.33
οὔτοι τετύφλωται μακρὸς μόχθος ἀνδρῶν οὐδ' ὁπόσαι δαπάναι ἐλπίδων ἔκνιξ ὄπιν† I. 5.57 κεῖνον οὐ σὴς οὐδὲ κὶς δάπτει (v. l. οὐ κὶς) fr. 222. 2. στῆναι μὲν οὐ θέμις οὐδὲ παύσασθαι φορᾶς ?fr. 358. irregularly coordinated,ἅτις οὐ Πηλέος ἀίει κλέος οὐδ' ἅτις Αἴαντος Τελαμωνιάδα καὶ πατρός I. 6.26
bοὔτε οὐδέ. τοῖς οὔτε νόστος ὁμῶς ἔπαλπνος ἐν Πυθιάδι κρίθη, οὐδὲ μολόντων πὰρ ματέρ' ἀμφὶ γέλως γλυκὺς ὦρσεν χάριν P. 8.85
cτε οὐ οὐδέ. Οὐλυμπίᾳ τε Θεόγνητον οὐ κατελέγχεις, οὐδὲ Κλειτομάχοιο νίκαν Ἰσθμοῖ θρασύγυιον P. 8.37
dοὐδὲ οὐδέ. ἐξίκετ' οὐδ ἀνέμους ἔ[λ]ᾳ[θ]εν οὐδὲ τὸν εὐρυφαρέτραν ἑκαβόλον Pae. 6.110
οὐδὲ πελέκεις οὐδὲ Σειρήν (“[οὐ]-οὐδὲ οὐδὲ to be presumed, Zuntz, C. R., 1935, 5) ?fr. 339.e οὔτοι οὐδέ. οὔτοι με ξένον οὐδ' ἀδαήμονα Μοισᾶν ἐπαίδευσαν κλυταὶ Θῆβαι fr. 198a.f fragg. ]γονουτουν ἀμπελ[ ]ιατων οὐδ' Ἀχελωιο[ ( οὔτ' ὦν οὐδὲ vid. Lobel) Πα. 13. c. 11. ἀνδροφθόρον, οὐδὲ σιγᾷ κατερρύη fr. 177b. ]αιων οὐδέ μ[ιν fr. 51 f. c. 5.3 not... evenοὐδ' ἂν χρόνος δύναιτο θέμεν O. 2.16
οὐδὲ γὰρ θεοὶ σεμνᾶν Χαρίτων ἄτερ κοιρανέοντι χοροὺς οὔτε δαῖτας (Schneidewin: οὔτε codd.) O. 14.8ἀλλ' οὐδὲ ταῦτα νόον ἰαίνει φθονερῶν P. 2.89
τὰν οὐδὲ Πορφυρίωνμάθεν P. 8.12
τὸν μὲν οὐδὲ θανόντ' ἀοιδαὶ ἔλιπον (Boeckh: οὔτε codd.) I. 8.56 -
2 οὐδέ-ποτε
οὐδέ-ποτε, ion. οὐδέ-κοτε, auch nicht jemals, d. i. niemals, nie; gew. mit dem Präteritum, und in Bezug auf eine andere Zeitdauer, ὄφρα μὲν ἐς πόλεμον πωλέσκετο δῖος Ἀχιλλεύς, οὐδέποτε Τρῶες πρὸ πυλάων οἴχνεσκον, Il. 5, 788; οὐδέ ποτ' ἔσβη πῦρ, 9, 471, u. sonst; auch getrennt, οὐδ' Ἆχιλῆά ποϑ' ὧδέ γ' ἐδείδιμεν, 6, 99; u. so auch in Prosa, wiewohl selten (vgl. οὐδεπώποτε); φιλίᾳ ἑπομένους οὐδέποτ' εἶχεν, Xen. An. 2, 6, 13; vgl. Lob. Phryn. p. 458; – auch c. praes., Od. 10, 565; Hes. Th. 759, wie Plat. Gorg. 473 b; – c. fut., Od. 2, 203; Hes. O. 178; οὐκ ἔμελλον ἄρα λείψειν οὐδέποτε, Soph. Phil. 1073; – öfter auch zweimal neben einander, 1182; u. so gew. in Prosa, Plat. Phil. 37 b Soph. 261 c u. sonst. – Uebrigens schwankt die Schreibart oft, u. es wird bald in einem Worte, bald getrennt geschrieben.
-
3 ποτ-αίνιος
ποτ-αίνιος (ποτὶ αἶνος, vgl. πρόσφατος, nach den VLL., wie Phot., dorisch), frisch, neu; στέφανος, Pind. Ol. 11, 60; οὐδέ μοι ποταίνιον πῆμ' οὐδὲν ἥξει, Aesch. Prom. 102; neu, unvermuthet, u. wie recens, neu, frisch, π οταίνιον γὰρ αἷμά σοι χεροῖν ἔτι, Ch. 1051; Eum. 272; Soph. Ant. 824; sp. D.
-
4 ποτέ
1 oncea in princ. cl., (often in conjunction with καί, otherwise within subs. phrase: exception fr. 93.)τὰ δὲ καί ποτ' ἐν ἀλκᾷ O. 13.55
σὺν δὲ κείνῳ καί ποτ' Ἀμαζονίδων στρατὸν καὶ Χίμαιραν ἔπεφνεν O. 13.87
ἔγνον ποτὲ καὶ Ἰόλαον οὐκ ἀτιμάσαντά νιν ἑπτάπυλοι Θῆβαι P. 9.79
θρασείᾳ δὲ πνέων καρδίᾳ μόλεν Δανάας ποτὲ παῖς P. 10.45
καί ποτε χαλκότοξον Ἀμαζόνων μετ' ἀλκὰν ἕπετό οἱ N. 3.38
χρυσαλακάτου ποτὲ Καλλίας ἁδὼν ἔρνεσι Λατοῦς N. 6.36
βοτάνα τέ νίν ποθ' ἁ λέοντος νικάσαντ ἤρεφε N. 6.42
φεῦγε γὰρ Ἀμφιαρῆ ποτε θρασυμήδεα N. 9.13
καί ποτ' ἐς ἑπταπύλους Θήβας ἄγαγονστρατὸν ἀνδρῶν N. 9.18
Διομήδεα δ' ἄμβροτον ξανθά ποτε Γλαυκῶπις ἔθηκε θεόν N. 10.7
ἐκράτησε δὲ καί ποθ' Ἕλλανα στρατὸν Πυθῶνι N. 10.25
καί ποτ' Ἀνταίου δόμους προσπαλαίσων ἧλθ ἀνὴρ (v. l. καίτοι πότ, i. e. ποτί) I. 4.52ἐπεὶ περικτίονας ἐνίκασε δή ποτε καὶ κεῖνος I. 8.65
καί ποτε τὸν τρικάρανον Πτωίου κευθμῶνα κατέσχεθε fr. 51b.ὑδάτεσσι δ' ἐπ Ἀσωποῦ π[οτ ἀ]πὸ προθύρων βαρύκολπον ἀνερέψατο παρθένον Pae. 6.135
κεράιζε Τυφῶνα Ζεὺς πατὴρ ἐν Ἀρίμοις ποτέ fr. 93.b within rel. cl.ἐλαίας, τάν ποτε ἔνεικεν Ἀμφιτρυωνιάδας O. 3.13
( ἔλαφον)ἅν ποτε Ταυγέτα ἔγραψεν ἱεράν O. 3.29
( αἶνος)ὃν ποτ' ἐς Ἀμφιάρηον φθέγξατ, ἐπεὶ O. 6.13
ἐς ἀμφιθάλασσον νομόν, ἔνθα ποτὲ βρέχε θεῶν βασιλεὺς O. 7.33
ἔνθα Ῥόδῳ ποτὲ μιχθεὶς τέκεν ἑπτὰ παῖδας O. 7.71
τὸ δή ποτε Λυδὸς ἥρως Πέλοψ ἐξάρατο O. 9.9
( ὥρα)ἅ ποτε θάνατον ἆλκε O. 10.104
ὃς τᾶς ὀφιώδεος υἱόν ποτε Γοργόνος ἦ πόλλ' Πάγασον ζεῦξαι ποθέων ἔπαθεν O. 13.63
τόν ποτε Κιλίκιον θρέψεν πολυώνυμον ἄντρον P. 1.16
οἶος ἐὼν θρέψεν ποτὲ Ἀσκλαπιόν P. 3.5
στεφάνοις, τοὺς ἀριστεύων Φερένικος ἕλεν Κίρρᾳ ποτέ P. 3.74
( Πυθῶνι)ἔνθα ποτὲ χρῆσεν P. 4.4
( ἔπος)Αἰήτα τό ποτε ζαμενὴς παῖς ἀπέπνευσ P. 4.10
“( ὄρνις) τόν ποτε δέξατ” P. 4.20 “( υἱὸς) τόν ποτ' Εὐρώπα τίκτε” P. 4.46 τὸν μὲν πολυχρύσῳ ποτ' ἐν δώματι Φοῖβος ἀμνάσει” P. 4.53 “ ἀρχαίαν κομίζων τάν ποτε Ζεὺς ὤπασεν τιμάν” P. 4.107 “θρόνος, ᾧ ποτε Κρηθείδας ἐγκαθίζων εὔθυνε” P. 4.152 “ τῷ ποτ' ἐκ πόντου σαώθη” P. 4.161τά ποτ' ἐν οὔρεσι P. 6.21
λόγον φέρεις, τὸν ὅνπερ ποτ' Οἰκλέος παῖς αἰνίξατο P. 8.39
Κυράνας· τὰν ὁ χαιτάεις ποτε Λατοίδας ἅρπασ P. 9.5
ὅν ποτε Κρέοισ' ἔτικτεν P. 9.15
παρ' οἶς ποτε Περσεὺς ἐδαίσατο λαγέτας P. 10.31
τέχνᾳ, τάν ποτε Παλλὰς ἐφεῦρε P. 12.6
σὺν ᾧ ποτεΤροίαν κραταιὸς Τελαμὼν πόρθησε N. 4.25
τὸν κροπάτωρ σὸς ἄεισέν ποτε, παῖ (Hermann: ὁ σὸς ἀείσεται, παῖ codd.: ἀείσεται, παῖ, ὁ σός Mommsen) N. 4.90τάν ποτ' εὔανδρόν τε καὶ ναυσικλυτὰν θέσσαντο N. 5.9
( θεός)ὅσπερ καὶ Κινύραν ἔβρισε πλούτῳ ποντίᾳ ἔν ποτε Κύπρῳ N. 8.18
( φιάλαισι)ἅς ποθ' ἵπποι κτησάμεναι Χρομίῳ πέμψαν N. 9.52
παῖδα, θρασεῖαι τόν ποτε Γηρυόνα φρίξαν κύνες I. 1.13
“θηρός, ὃν πάμπρωτον ἀέθλων κτεῖνά ποτ' ἐν Νεμέᾳ” I. 6.48ταί μιν ῥύοντό ποτε μάχας ἐναριμβρότου ἔργον ἐν πεδίῳ κορύσσοντα I. 8.54
“χθόνα τοί ποτε πέμψαν Pae. 4.42
]ποτ' εἶδεν ὑπὸ σπλάγχ[νοις] φέροισα τόνδ ἀνέῤ” (ἅν ]ποτ supp. G-H.) Πα. 8A. 18.οἶά ποτε Θήβᾳ[ Pae. 18.8
τόν ποτε[ Πα. 22. b. 9. ἔνθα ποθ' Ἁρμονίαν [φ]άμα Δ. 2. 2. τόν ῥα Τέρπανδρός ποθ ὁ Λέσβιος εὗρεν fr. 125. 1. Ὀρχομενῶ ἔνθα ποτε[ ?fr. 333a. 9.c in quasi rel. cl., c. part., simm.τᾶσδέ ποτε χθονὸς οἰκιστὴρ O. 7.30
τάν ποτε Καλλίσταν ἀπῴκησαν νᾶσον (Boeckh: ἅν ποτε codd.) P. 4.258κίχε νιν λέοντί ποτ' εὐρυφαρέτρας ὀβρίμῳ μούναν παλαίοισαν ἄτερ ἐγχέων ἑκάεργος Ἀπόλλων P. 9.26
d in subord. cl.ὅτε τε μεγαλοκευθέεσσιν ἔν ποτε θαλάμοις Διὸς ἄκοιτιν ἐπειρᾶτο P. 2.33
ἄκουσεν Δαναόν ποτ' ἐν Ἄργει οἶον εὗρεν τεσσαράκοντα καὶ ὀκτὼ παρθένοισι γάμον P. 9.112
e modifying adv.ὅτι πρόσθε ποτὲ Τιρύνθιον ἔπερσαν αὐτῷ στρατὸν O. 10.31
2 evera c. neg.I in princ. cl.ὁ χάλκεος οὐρανὸς οὔ ποτ' ἀμβατὸς αὐτῷ P. 10.27
ἐμοὶ δὲ θαυμάσαι θεῶν τελεσάντων οὐδέν ποτε φαίνεται ἔμμεν ἄπιστον P. 10.49
οὐδέ μίν ποτε φόβος ἀνδροδάμας ἔπαυσεν ἀκμὰν φρενῶν N. 3.39
οὔ ποτ' ἀτρεκεῖ κατέβα ποδί N. 3.41
τὸ δ' ἐμὸν οὔ ποτε φάσει κέαρ N. 7.102
εἴη μή ποτέ μοι τοιοῦτον ἦθος N. 8.35
οὐδέ ποτε ξενίαν οὖρος ἐμπνεύσαις ὑπέστειλ' ἱστίον ἀμφὶ τράπεζαν I. 2.39
μήτ' ἀρετάν ποτε σιγάτω πατρῴαν I. 2.44
II c. inf.οὐδέ ποτ' ἐκλείψειν γενεάν O. 6.51
παραγορεῖτο μή ποτε σφετέρας ἄτερθε ταξιοῦσθαι αἰχμᾶς O. 9.77
μή ποτε τιμᾶς ἀμείρειν γονέων βίον P. 6.26
b in subord. indef. cl.I conditionalδιδοῖ ψᾶφον περ' αὐτᾶς, εἴ ποτε χειμέριον πῦρ ἐξίκηται λοίσθιον P. 4.266
“εἴ ποτ' ἐμᾶν, ὦ Ζεῦ πάτερ, θυμῷ θέλων ἀρᾶν ἄκουσας” I. 6.42II rel.οἷς ποτε πρώτοις περὶ δωδέκατον δρόμον ἐλαυνόντεσσιν ποτιστάξῃ Χάρις μορφάν O. 6.76
3 referring to fut., some day “φαμὶ γὰρ τᾶσδ' ἐξ ἁλιπλάκτου ποτὲ γᾶς Ἐπάφοιο κόραν ἀστέων ῥίζαν φυτεύσεσθαι” P. 4.14ἀλλ' εὔχεται ποτὲ οἶκον ἰδεῖν P. 4.293
4 fragg.καί ποτε[ Pae. 6.73
ἀλόχῳ ποτὲ θωραχθεὶς ἔπεχ' ἀλλοτρίᾳ ὠαρίων fr. 72. -
5 πότε
πότε, [dialect] Ion. [full] κότε, [dialect] Dor. [full] πόκα Theoc.4.7, al.:—interrog. Particle used in direct and indirect questions,A when? at what time? Il.19.227, Od.4.642;πότ' εἰ μὴ νῦν..; A.Th. 101
(lyr.), cf. Ch. 394 (lyr.); πότ' ἆρα; = πότε withἆρα 1.4
or 11, E. Ion 563;πότε δή; A.Ch. 720
(lyr.);ἐς πότε λήξει; S.Aj. 1185
(lyr.);ἐκ πότε.. ἤρξασθε SIG832.9
(Astypalaea, ii A. D.).II indef. [full] ποτε ([dialect] Att., also Arc. inοὔποτε IG5(2).343.48
,66 (Orchom., iv B. C.), οὔτε ποτέ Tab.Defix. in Philol. 59.201, and Cypr. inμήποτε Inscr.Cypr.144H.
), [dialect] Ion. [full] κοτε, [dialect] Dor. [full] ποκα, [dialect] Aeol. [full] ποτα Sapph.1.5, enclit. Particle:1 at some time or other, at some time,τάχ' ἄν ποτε θυμὸν ὀλέσσῃ Il.1.205
, cf. Od. 2.76, etc.; π. καὶ ἄλλοτε at certain other times, X.An.6.4.12, Arist. Po. 1451a9, Luc.Herm.24.2 in hypoth. clauses, questions, etc., at any time, ever, S.Aj. 755, 1133;εἴ κοτε Call.Aet.Oxy.2080.69
; cf. εἴ ποτε: also with relatives (cf. δήποτε), Ζεὺς ὅστις ποτ' ἐστίν A.Ag. 160
(lyr.), etc.; ὅποι ποτέ, ὅπου π., etc., S.Ph. 780, Aj. 194 (lyr.), etc.; after πω, πη, v. πώποτε, πήποκα: very freq. with negatives, οὔτε ποτ' .. Il.1.226; ;οὐδέν ποτ' ἄλλο A.Ch.16
;οὐδεὶς ἐρεῖ ποθ' S.Aj. 481
;οὐκ ἂν δή ποτε Il.19.271
, etc.;τοῦτο μὴ δόξῃς ποτέ S.Ant. 762
, cf. 648, 750, etc.; cf. οὔποτε, μήποτε, οὐδέποτε, μηδέποτε, οὐπώποτε, μηπώποτε.3 in correl. clauses it stands first, with accent,ποτὲ μὲν.., ποτὲ δὲ..
at one time.., at another..,Pl.
Tht. 170c (s. v. l.), Plb.4.38.6, etc.;ποτὲ μὲν.., αὖθις δὲ.. Pl.R. 560a
;ποτὲ.., τοτὲ δ' οὔ Id.Tht. 192d
;ποτ' εἶχε.., εἶτά γε νῦν D.36.50
;ποτὲ μὲν.. νῦν δέ Luc.DMort.11.1
; ποτὲ δὲ.., without any preceding Part., Thphr.Char.9.7 (dub.).III of some unknown point of time,1 in ref. to the past, once,ὅν ποτ' Ἀθήνη θρέψε Il.2.547
, etc.; οὕς ποτ' ἀπ' Αἰνείαν ἑλόμην, of the day before, 8.108 (v. Sch.), cf. 14.45;ἤδη π. 1.260
, S.Aj. 1142, Ar.Nu. 346, Ra. 931;ποτ' ἤδη A.Eu.50
;πρόσθε πού ποτ' S.OC 1549
;χρόνῳ ποτ' Id.Ant. 303
; esp. in telling a story, once upon a time, , cf. Pl. Phdr. 237b: with historic [tense] pres., S.OT 715, E.El. 416, Ba.2: with a Subst.,εἰς τήν π. φιλίαν And.3.22
;τυράννου.. πάλαι π. S.OT 1043
, cf.Ph. 677 (lyr.), Tr. 555.b at length,μόγις δή κοτε εἶπε Hdt.1.116
;μόγις οὖν π. Pl.Prt. 314e
, etc.;ὀψὲ γοῦν π. Hierocl. in CA27p.484M.
2 in ref. to the future, at some time,καί π. τοι.. παρέσσεται.. δῶρα Il.1.213
, cf. 240, S.OC 386, Ant. 912, etc.: also to denote earnest expectation, at length,εὔχεταί π. οἶκον ἰδεῖν Pi.P.4.293
;ἔμελλον ἄρα παύσειν π. Ar.Ra. 268
; esp. with imper.,μέθες π.
dimitte tandem aliquando,S.
Ph. 816; τείσασθ', ἀλλὰ τῷ χρόνῳ π. ib. 1041, etc.;ὀψέ π. Jul.Or.1.31d
.3 with intensive force, in questions, τίς ποτε; who in the world?τίνες ποτ' ἐστέ; A.Eu. 408
, cf. S.Ph. 220, etc.; τί ποτ' ἐστὶ τοῦτο τὸ πάθος what it can possibly be, Pl.Tht. 187d;οὐκ ἐξερεῖς ποτε; S.OT 335
, cf. 754, Aj. 1290, etc.; to strengthen ἀεί, ἀεί ποτε from all time, always in the past,ἀεί ποτε ζῇ ταῦτα Id.Ant. 456
, cf. Aj. 320, Th.6.82, al., D.C.42.5;ἀεὶ δή π. Th.1.13
, 8.73. -
6 ἌΛλος
ἌΛλος, η, ο (entst. aus ἌΛΙΟΣ, alius), gen. fem. ἀλλάων Iliad. 18, 432 Od. 19, 326. 24, 418; – ein anderer, theils adj. mit einem subst. verb., ἄλλοι ἄνϑρωποι, ἄλλο ἔργον, andere Menschen, andere Arbeit, theils u. häufiger substantivisch, mit und ohne τις, gew. ἄλλος τις, Hom. umgestellt, οὐδέ τις ἄλλος ἔγνω, nicht erkannte ein Anderer, Il. 24, 697; οὐδέ τις ἄλλος αἴτιος Od. 11, 558; vgl. οὐδὲ γὰρ οὐδέ τις ἄλλος ἀνήρ Od. 10, 327; – oft εἴ τις ἄλλος, z. B. Thuc. 6, 32; – ἄλλο οὐ ταὐτόν Plat. Phil. 27 a; ἄλλος καὶ οὐχ οὗτος Luc. Vit. auct. 8. – 1) in der Regel, wo einer mehreren anderen, gleichartigen gegenübergestellt wird, ἄλλος ϑεός, oder ἄλλος ϑεῶν, ein anderer von mehreren Göttern. Die Verschiedenheit wird ausgedrückt: – a) wie beim Comparativ durch ἤ, Aesch. Prom. 438; Soph. El. 1 173; Plat. Prot. 357 a u. öfter, ἄλλα ἢ τὰ γιγνόμενα = ψευδόμενα Xen. Cyr. 3, 1, 9. – b) Durch den gen., ἄλλος ἐμο ῠ, ἄλλο τῆς ἐπιστήμης, Plat. Theaet. 1 66 a Gorg. 512 d u. öfter, anders als, verschieden von, ἄλλα τῶν δικαίων ist dah. = ἄδικα, Xen. Mem. 1, 2, 37. – c) wenn eine Negation bei ἄλλος steht, durch ἀλλά, z. B. Hom. Od. 4, 348. 17, 139. 8, 311. 11, 558 Iliad. 21, 275; oder πλήν, Her. 4, 94; Plat. Theaet. 231 b; τίς ἄλλος πλὴν Ἀγησίλαος Xen. Ages. 7, 7; auch ohne vorangegangene Negation, Plat. Soph. 228 a Crat. 438 d ἄλλ' ἄττα ζητητέα πλὴν ὀνομάτων; vgl. Aesch. Prom. 258 οὐκ ἄλλο γ' οὐδὲν (τέρμα) πλὴν ὅταν κείνῳ δοκῇ: – εἰ μή, Hom. Od. 17. 383 τίςη, ὰρ δὴ ξεῖνον καλεῖ ἄλλοϑεν αὐτὸς ἐπελϑὼν ἄλλον γ', εἰ μὴ τῶν οἳ δημιοεργοὶ ἔασιν. – d) selten ἀντί, Aesch. ἄλλος ἀντ' ἐμοῦ Prom. 465 Ag. 1241; Soph. O. C. 488; Eur. Herc. Fur. 519; Ar. Nubb. 653. Auch παρά, z. B. παρὰ πάντα ταῦτα ἄλλα εἰπεῖν Plat. Phaedr. 285 e Gorg. 307 a; Arist. rhet. 1, 5; ἄλλος παρ' ἐκεῖνον τὸν πρότερον Luc. Alex. 43; auch πρό, Her. 3, 85. – 2) selten der andere von zweien, für ὁ ἕτερος, Hom. Iliad. 9, 313 ὃς χ' ἕτερον μὲν κεύϑῃ ἐνὶ φρεσίν, ἄλλο δὲ εἴπῃ, Scholl. Ariston. ἡ διπλῆ, ὅτι δοκεῖ συγκεχύσϑαι τὸ ἄλλο πρὸς τὸ ἕτερον· ἔδει γὰρ ἕτερον δὲ εἴπῃ, ἑτέρου πρὸς ἕτερον ἀντιδιαστελλομένου· τὸ γὰρ ἄλλο ἐπὶ πλειόνων τίϑεται; 9, 473 οὐδέ ποτ' ἔσβη πῦρ, ἕτερον μὲν ὑπ' αἰϑούσῃ εὐερκέος αὐλῆς, ἄλλο δ' ἐνὶ προδόμῳ, πρόσϑεν ϑαλάμοιο ϑυράων, Scholl. Ariston. ἡ διπλῆ, ὅτι πάλιν δοκεῖ τὸ ἄλλο πρὸς τὸ ἕτερον συγκεχύσϑαι. πιϑανεύονται δὲ οἱ λέγοντες τρία φῶτα εἶναι, ἓν μὲν ὑπὸ ταῖς αἰϑούσαις, ἕτερον δὲ ἐν τῷ οἴκῳ, ἄλλο δὲ ἐν τῷ προδόμῳ τοῦ οἴκου· ἀπίϑανον γάρ φασιν εἶναι, ἐν μὲν τῷ προδόμῳ πῦρ εἶναι, ἐν δὲ τῷ οἴκῳ ἐλλείπειν; vgl. 3, 104 οἴσετε δ' ἄρν', ἕτερον λευκὸν ἑτέρην δὲ μέλαιναν, γῇ τε καὶ ἠελίῳ· Διὶ δ' ἡμεῖς οἴσομεν ἄλλον; Od. 7, 123; Iliad. 13, 729 ἀλλ' οὔ πως ἅμα πάντα δυνήσεαι αὐτὸς ἑλ έσϑαι. ἄλλῳ μὲν γὰρ ἔδωκε ϑεὸς πολεμήια ἔργα, 731 ἄλλῳ δ' ὀρχηστύν, ἑτέρῳ κίϑαριν καὶ ἀοιδήν· ἄλλῳ δ' ἐν στήϑεσσι τιϑεῖ νόον εὐρύοπα Ζεύς, Lehrs in Friedlaend. Ariston. p. 225 Eum (intell. versum) qui nunc est 731 (adjectus a Zenodoto Mallote: cf. V) ἄλλῳ δ' ὀρχηστύν – ignorat Aristonicus; nach Ausscheidung dieses unächten Verses bleibt ἄλλῳ μέν – ἄλλῳ δέ, Einem, einem Anderen, nicht dem Einen von Zweien, dem Anderen, ein Fall, der nicht mit ἕτερος – ἄλλος verwechselt werden darf; vgl. Iliad. 8, 429 τῶν ἄλλος μὲν ἀποφϑίσϑω ἄλλος δὲ βιώτω, ὅς κε τύχῃ; 12, 267 ἄλλον μειλιχίοις, ἄλλον στερεοῖς ἐπέεσσιν νείκεον, ὅν τινα πάγχυ μάχης μεϑιέντα ἴδοιεν; 22, 498 δευόμενος δέτ' ἄνεισι πάις ἐς πατρὸς ἑταίρους, ἄλλον μὲν χλαίνης ἐρύων, ἄλλον δὲ χιτῶνος; 18, 586 ἐν δ' ἔρις, ἐν δὲ κυδοιμὸς ὁμίλεον, ἐν δ' ὀλοὴ κὴρ ἄλλον ζωὸν ἔχουσα νεούτατον, ἄλλον ἄουτον, ἄλλον τεϑνηῶτα κατὰ μόϑον ἕλκε ποδοῖιν; 6, 147 φύλλα τὰ μέν τ' ἄνεμος χαμάδις χέει, ἄλλα (andere, nicht die anderen) δέ ϑ' ὕλη τηλεϑόωσα φύει; – dem ἕτερος entspricht ἄλλος Sophocl. El. 739; ἄλλος μέν – ἕτερος δέ Her. 1, 3, 2; ὁ μὲν ἕτερος – ὁ δ' ἄλλος Eur. I. T. 962; οὐδ' ἄλλος für οὐδέτερος Theocr. 6, 46; Xen. Cyr. 8, 1, 19 εἷς μὲν – ἄλλος δέ, viermal 8, 2, 6. – 3) übh. nur das Gegenüberstellen bezeichnend, bei Ungleichartigem; scheinbar pleonastisch, μήτηρ οὔ τι πέπυσται, οὐδ' ἄλλαι δμωαί Od. 2, 412, weder die Mutter noch andere, nämlich Mägde, weder die Mutter noch auf der andern Seite die Mägde; vgl. Od. 1, 132. 6, 84. 8, 40. 9, 367. 13, 266. 15, 407; – Soph. Phil. 38 ἄλλα ῥάκη, die Lumpen des Philoktet außer seinem Becher und Feuerzeug; in der Regel wird sich ein allgemeiner Gesichtspunkt, unter den beide Satzglieder zu bringensind, auffinden lassen, um die eigtl. Bdtg von ἄλλος festzuhalten, z. B. οὐ χόρτος οὐδὲ ἄλλο δένδρον, kein Gewächs, weder Gras noch Baum, Xen. An. 1, 5, 5; vgl. πολῖται καὶ ἄλλοι ξένοι Plat. Gorg. 473 c; ἄνδρες στρατιῶται Ἀϑηναίων τε καὶ τῶν ἄλλων συμμάχων, und der Bundesgenossen andererseits, Thuc. 7, 61; τοξόται χίλιοι καὶ πελτασταὶ ἄλλοι τοσοῠτοι Xen. Cyr. 3, 2, 2; ὁπλίτας καὶ τοὺς ἄλλους ἱππέας Hell. 2, 4, 6; καὶ λίϑοις καὶ γῇ καὶ ἄλλοις ζώοις Phaed. 110 e; αἱ μάχαι τοῖς τε Ἀχαιοῖς καὶ τοῖς ἄλλοις Τρωσὶν ἐγένοντο, auf der andern, das ist entgegengesetzten Seite, Alcib. I, 112 b. – 4) Mit dem bestimmten Artikel, gew. im plur., die Uebrigen, oder im sing. bei einem Collectivum, ἡ ἄλλη Ἑλλάς, das übrige Hellas, Thuc. 1, 77; ἡ ἄλλη πόλις Plat. Rep. V, 475 b; ἡ ἄλλη Ἀσσυρία Xen. Cyr. 2, 1, 5, und oft τὸ ἄλλο στράτευμα; – Hom. τὸν ἄλλον λαόν Iliad. 11, 189. 204, mit homerischer Weglassung des Artikels ἄλλον λαόν 16, 38, ἄλλος λαός 11, 796; ἡμέας τοὺς ἄλλους 8, 211; οἱ δ' ἄλλοι ihr Anderen 3, 73, οἱ δ' ἄλλοι wir Anderen 94, ἄλλοι δέ ihr Anderen 102; ἄλλοι Ἀχαιοί die anderen 3, 461; ἄλλοι μέν ῥα ϑεοί τε καὶ ἀνέρες ἱπποκορυσταί 2, 1, ἄλλοι μὲν παρὰ νηυσὶν ἀριστῆες Παναχαιῶν 10, 1, Ariston. Scholl. 2, 1 ἄλλοι: ὅτι Ζηνόδοτος γράφει ὦλλοι. ὁ δὲ ποιητὴς ἀσυνάρϑρως ἐκφέρει, Scholl. 10, 1 παραιτητέον δὲ τοὺς γράφοντας, ὧν ἐστι καὶ Ζηνόδοτος, ὦλλοι μέν, ἢ καὶ τοὺς ὁπωσοῦν βουλομένους δασύνειν· ἔστι γὰρ ὁ ποιητὴς παραλειπτικὸς τῶν ἄρϑρων; Iliad. 15, 87 πάντες άνήιξαν, καὶ δεικανόωντο δέπασσιν. ἡ δ' ἄλλους μὲν ἔασε, Θέμιστι δὲ καλλιπαρῄῳ δέκτο δέπας. – Man bemerke τῇ ἄλλῃ ἡμέρᾳ, τῷ ἄλλῳ ἔτει, am folgenden Tage, im folgenden Jahre, oft bei Att., ἐς τὰς ἄλλας ὥρας, übers Jahr, Eur. Iph. A. 1 22; ὁ ἄλλος χρόνος, die folgende Zeit; aber Dem. Lept. 19 die vergangene. Sehr häufig neutr. τἄλλα (so schreibt Wolf Anal. 2 p. 431; τἆλλα Göttling Theodos. Gramm. p. 222) adv. im übrigen, sonst; τά τε ἄλλα καὶ ὅτι Xen. Conv. 4, 44; τά τε ἄλλα καὶ οὐκ Cyr. 1, 3, 8; τά τε ἄλλα ἐτίμησε, καὶ ἔδωκε An. 1, 3, 3; vgl. Cyr. 7, 3, 4 u. Plat. πολλά τε ἄλλα καὶ δὴ καί Polit. 268 e; ὃ δὴ μάλιστα φιλεῖ τά τε ἄλλα πάντα καὶ ὁ ἔρως ἐμποιεῖν Conv. 182 c. So entspricht ἄλλοι τε πολλοὶ καὶ dem lat. cum – tum, das folgende bes. hervorhebend, auch ohne τε, ἐπὶ τὴν ἄλλην χώραν καὶ δὴ καὶ Lycurg. 95; Xen. An. 1, 4, 15; vgl. εἴ τις καὶ ἄλλος, wenn noch Jemand anders, εἴπερ τι ἄλλο τῶν τοιούτων, wenn je etwas von der gleichen, Plat. Phaed. 63 c; – Hom. Iliad. 22, 322 τοῦ δὲ καὶ ἄλλο τόσον μὲν ἔχε χρόα χάλκεα τεύχεα, im Uebrigen, s. Scholl. Ariston.; 23, 454 ὃς τὸ μὲν ἄλλο τόσον φοῖνιξ ἦν, ἐν δὲ μετώπῳ λευκὸν σῆμ' ἐτέτυκτο, s. Scholl. Ariston.; – Iliad. 14, 249 ἤδη γάρ με καὶ ἄλλο τεὴ ἐπίνυσσεν ἐφετμή, ein anderes Mal, bei einer anderen Gelegenheit, s. Scholl. Herodian. – 5) Mit der Bedtg verschieden hängt die: fremd, ausländisch, = ἀλλότριος, zusammen, Od. 11, 127. 23, 274 ἄλλος ὁδίτης; dem πολίτης entgegengesetzt Soph. O. R. 230. – 6) Zuweilen weist es wie unser ein anderer auf etwas Bekanntes hin, wie in dem sprichwörtlichen: ἄλλος οὗτος Ἡρακλῆς, das ist ein anderer H., Plut. Thes. 29; so ἄλλα δέκα τάλαντα, andere, wieder zehn Tal., Alc. 8; ἄλλοι τοσοῦτοι, wieder so viele, Xen. Cyr. 3, 2, 3; vgl. Plat. Legg. V, 745 a; ἄλλος τοιοῦτος, eben ein solcher, Rep. II1, 372 d; vgl. Xen. Hell. 2, 4, 42; Plut. Lucull. 28. – 7) Beim compar. steht es im Griech. fast pleonastisch für das Deutsche, Hom. Iliad. 12, 92 ἄλλον Κεβριόναο χερείονα, Einen der unbedeutender war als K., 232 καὶ ἄλλον μῦϑον ἀμείνονα τοῦδε, eine bessere Rede als diese, 22, 106 μή ποτέ τις εἴπῃσι κακώτερος ἄλλος ἐμεῖο; ähnlich 4, 81 ὧδε δέ τις εἴπεσκεν ἰδὼν ἐς πλησίον ἄλλον, er blickte den Nachbar an; – dagegen fehlt es, wo wir es erwarten, nicht selten, z. B. ἑωςφόρος καὶ ἄστρα, u. die (andern) Sterne, Hes. Th. 382; oft Ζεὺς καὶ ϑεοί, wofür es Il. 6, 476 Ζεῦ ἄλλοι τε ϑεοί heißt; ποίῳ τρόπῳ, auf welche Weise sonst? Soph. O. C. 475; vgl. Trach. 390; αἱ δύω, die beiden andern, wo von dreien die Rede war u. einer schon besonders erwähnt ist, H. h. Cer. 447; Hes. Th. 277. 278; μηδεὶς ἤ, kein anderer als, Xen. Cyr. 7, 5, 16. – Man beachte noch, daß die Griechen gern 2 verschiedene oder gleiche Casus von ἄλλος verb. oder es mit einem stammverwandten Worte zusammenstellen, ἄλλην καὶ ἄλλην ἡδονὴν διώκειν, einem andern u. wieder einem andern Vergnügen nachjagen, Xen. Cyr. 4, 1, 15; ἄλλος λίϑῳ ἔβαλλε καὶ ἄλλος An. 1, 5, 12; ἄλλος ἄλλαις ἐν πύλαις, der eine in diesem, der andere im andern Thore, also in verschiedenen Thoren, Aesch. Sept. 433; ἄλλοις δέ τις ἐτέλεσσεν ἄλλος ἀνήρ – ὕμνον Pind. P. 2, 13; u. so überall, ἄλλος ἄλλον εἷλκε, ἄλλος ἄλλα λέγει, Xen. An. 5, 2, 15. 2, 1, 15; ἄλλος ἄλλον τρόπον, auf verschiedene Weise, bald so, bald so, Cyr. 2, 1. 4. – Aehnl. ἄλλοϑεν ἄλλος, ἄλλος ἄλλοτε u. ä. – S. noch ἄλλοτι.
-
7 σβέννυμι
σβέννῡμι, Hdt.2.66, Pl.Lg. 835e, etc.; [full] σβεννύω, Pi.P.1.5, Hp.Acut. 54, Thphr.Ign.19, etc.: [tense] impf.Aἐσβέννυον Paus.4.21.4
: [tense] fut. σβέσω App BC2.68, ([etym.] κατα-) A.Ag. 958, E.IT 633; [dialect] Ep. σβέσσω Orac. ap. Hdt. 8.77, Theoc.23.26: [tense] aor.ἔσβεσα Il.16.293
(tm.), S.Aj. 1057, Ar.Av. 778 (lyr.); [dialect] Ep. inf.σβέσσαι Il.16.621
; [dialect] Ion. inf.κατα-ς βῶσαι Herod. 5.39
: [tense] pf. and [tense] aor. 2, v. infr.:—[voice] Med., [tense] fut. σβήσομαι ([etym.] ἀπο-) Pl.Lg. 805c: [tense] aor.σβέσαντο Q.S.1.795
:—[voice] Pass., Hes.Op. 590: [tense] fut.σβεσθήσομαι Gal.7.17
: [tense] aor.ἐσβέσθην Hp.Acut.
(Sp.) 26, ([etym.] κατ-) X.HG5.3.8; [dialect] Ep.συν-έσβετο Opp.H.2.477
, etc.: [tense] pf.ἔσβεσμαι Longin.21.1
, Ael.NA9.54, etc., ([etym.] ἀπ-) Hp.Int.43:—besides these, [tense] aor. 2 and [tense] pf. and [tense] plpf. [voice] Act. are used intr.,ἔσβην Il.9.471
, ([etym.] ἀπ-) E.Fr. 971, ([etym.] κατ-) Hdt.4.5; imper. σβῆτε (trans.) Sophr. in Stud.Ital.10.123; part.ἀπο-σβείς Hp.Epid.4.31
: [tense] pf. ἔσβηκα ([etym.] ἀπ-) X.Cyr.8.8.13, ([etym.] κατ-) A.Ag. 888: [tense] plpf. ἐσβήκει ([etym.] ἀπ-) Pl.Smp. 218b:—quench, put out, used by Hom. in the literal sense only in compd. κατα-σβέννυμι (q.v.);σ. τὸ καιόμενον Hdt.2.66
;κεραυνόν Pi.P.1.6
;φλόγα Th.2.77
, A.R.4.668.3 generally and metaph., quench, quell, check,κεῖνός γ' οὐκ ἐθέλει σβέσσαι χόλον Il.9.678
;ἀνθρώπων σβέσσαι μένος 16.621
;ὕβριν Simon.
( 132) ap.Hdt.5.77, cf. Orac. ap. eund.8.77, Heraclit.43, Pl.Lg. 835e; ;ὡς φόνῳ σβέσῃ φόνον E.HF40
;ἔσβεσε κύματα νήνεμος αἴθρη Ar.Av. 778
;σ. αὔξην καὶ ἐπιρροήν Pl.Lg. 783b
; τὸν θυμόν ib. 888a; καῦμα (in the bowels) Hp.Acut.54;ὁ βορέας σ. τὴν θερμότητα Arist.Mete. 347b4
; λιθάργυρον ὄξει ἢ οἴνῳ ς. cooling it, Dsc.5.87; ὕδατι δίψαν ς. A.R.3.1349; σ. τυραννίδα Epigr. ap. Plu.Lyc.20;κλέος AP9.104
(Alph.); Ἑλλάδα φωνήν ib. 451; regard as extinguishable,ταύτας τὰς δυνάμεις Plot.6.4.10
.II [voice] Pass. σβέννυμαι (with intr. tenses of [voice] Act., v. supr.), to be quenched, go out, of fire,οὐδέ ποτ' ἔσβη πῦρ Il.9.471
; of inflamed pustules, go down, disappear, Hp.Acut. (Sp.) 26; ἰχθύων.. ᾠὰ μετὰ ἁλῶν σβεσθέντα (s.v.l.)καὶ ἐποπτηθέντα Diph.Siph.
ap. Ath.3.121c: metaph. of men, become extinct, die, AP 7.20 (Simon.?); of a city, ib.9.178 (Antiphil.).2 of liquids, run dry, ;πηγαί AP9.128
;αἷμα Plu.2.49d
; αἶγες σβεννύμεναι goats which are going off their milk, Hes.Op. 590.3 generally, to be quelled or lulled, of wind,οὐδέ ποτ' ἔσβη οὖρος Od.3.182
; of sound,σβέννυτο θωρήκων ἐνοπή Tryph.10
: metaph.,τὸ μάχιμον σβεννύμενον ὑπὸ γήρως Plu.Pomp.8
; ἐσβέσθη Νίκανδρος his charm is quenched, AP12.39; of an orator, D.H.Pomp. 4;ἐσβέσθη τὰ φίλτρα AP7.221
, cf. Philostr.VA1.33, Longin.21.1; of legal proceedings, to be cancelled,διὰ τὸ ἐσβέσθαι πᾶν σπέρμα δίκης PMonac.1.43
(vi A.D.). (I.-E. zg[uglide]es-, cf. ζείναμεν· σβέννυμεν, Hsch., Lith. gèsti 'to be extinguished'.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > σβέννυμι
-
8 ἀκτίς
ἀκτίς, ῖνος, ἡ (entstanden aus ἈΚΤΊΝΣ; es wird auch ein nom. ἀκτίν angenommen), der Strahl, Sonnenstrahl (von ἀκή; der Sonnenstrahl wird als Pfeil gedacht); Hom. viermal, im dat. plur., Iliad. 10, 547 weiße Pferde αἰνῶς ἀκτίνεσσιν ἐοικότες ἠελίοιο, Od. 11, 1 6 οὐδέ ποτ' αὐτοὺς ἠέλιος φαέϑων καταδέρκεται ἀκτίνεσσιν, 5, 479. 19, 441 οὔτε ποτ' (μιν) ἠέλιος φαέϑων ἀκτῖσιν ἔβαλλεν; – ἠελίοιο immer Aesch., z. B. Ag. 662; ohne diesen Zusatz Soph. ϑερμὴ ἀκτ. Tr. 685, ἡλιῶτις 694; ἀνὰ μέσαν ἀκτῖνα, von der Himmelsgegend, O. C. 1250; Sp. Sonnenschein im Gegensatz von σκιά, Ael. V. H. 3, 1. Vom Blitzstrahle, Διὸς ἀκτ. Soph. Tr. 1076; στεροπᾶς Pind. P. 4, 198; vgl. Ap. Rh. 1, 731 und Luc. Tim. 10; übh. Glanz, Schimmer, ἐργμἀτων καλῶν ἀκτίς, Thatenglanz, Pind. I. 3, 60; ἀγώνων Ὀλυμπικῶν P. 11, 48. – Bei Ant. Th. 39 (IX, 418) Speichen des Rades.
-
9 φαίνω
φαίνω, Od.7.102, etc., [dialect] Ep. also [full] φαείνω (q. v.):—[tense] fut. φᾰνῶ, A.Fr. 304.5, Ar.Ach. 827, etc. ( φᾱνῶ acc. to A.D.Adv.187.26, but φᾱνῶ, Ar. Eq. 300, and ἀναφᾱνῶ, E.Ba. 528, are dub.); [dialect] Ion. φᾰνέω ([etym.] ἀπο-) Hp.Steril. 213, opt.A (cod. rec., rightly): [tense] aor. 1ἔφηνα Il.2.318
, Hdt.1.95, etc.; [dialect] Dor.ἔφᾱνα Pi.I.4(3).2
, IG42(1).123.28 (Epid., iv B.C.), also later [dialect] Att., subj., ἀπο-φάνῃ dub. l. in IG22.1631.379 ( = 2.811c133);φάνῃς Philem.233
( = Chares Iamb.4b20); so in late Prose, ([etym.] ἐξ-) Ael.VH12.33, ([etym.] ἐπι-) Ev.Luc.1.79, ([etym.] ἀνα-) Act.Ap. 21.3; [dialect] Ep. iter. φάνεσκε (intr.) Il.11.64, al., Hes.Fr.14.3: [tense] pf.πέφαγκα Ps.-Callisth.2.10
, ([etym.] ἀπο-) Din.1.15, al.: intr. [tense] pf. πέφηνα (v. infr.A 111.2), [dialect] Dor.[ per.] 3pl.ἐκ-πεφάναντι Sophr.83
; [tense] plpf.ἐπεφήνειν D.C.46.10
:—[voice] Med., [tense] fut. inf.φᾰνεῖσθαι Od.12.230
, [dialect] Ion.φᾰνέομαι Hdt.3.35
; opt.φανοῖσθε Lys.26.10
(nisi leg. φανεῖσθε); the forms φανῆσθον and [dialect] Dor. imper. φάνευ are corrupt in Pl.Erx. 399e, Teles p.58 H. (leg. φαίνευ): [tense] aor. 1 ἐφηνάμην (trans.) S.Ph. 944, ([etym.] ἀπ-) Hdt.7.52, etc.:—[voice] Pass., [dialect] Ion. [tense] impf.φαινέσκετο Od.13.194
: [tense] fut.φᾰνήσομαι Hdt.8.108
, Sicilian [dialect] Dor. (inf.) φᾰνήσειν (fort. - ησεῖν) Archim.A ren.4.20; [dialect] Ep. [tense] fut.πεφήσεται Il.17.155
: [tense] aor. 1 (lyr.), S.OT 525, etc.:rare in Prose, X.HG6.4.11, D.58.13, ([etym.] ἀπο-) IG12.10.35, D.19.44; [dialect] Ep. [ per.] 3sg.φαάνθη Il.17.650
, [ per.] 3pl.φάανθεν 1.200
: [tense] aor. 2 ἐφάνην [ᾰ], [dialect] Ep.φάνην Il.1.477
, etc.; [dialect] Ep. [ per.] 3pl.φάνεν Od.18.68
; [dialect] Ep. subj.φανήῃ Il.19.375
; [dialect] Ep. inf.φανήμεναι 9.240
: [tense] pf. , [ per.] 3sg.πέφανται Il.2.122
, 16.207, Pi.P.5.115, A.Ag. 374(lyr.); πέφᾰται in B.9.52, Perict. ap. Stob. 4.28.19 belongs either to φαίνω in sense A. 1.5, or to φημί; inf. , etc.; part.πεφασμένος Il.14.127
, Thgn.227, A.Pr. 843, S.OC 1122, Pl.Phdr. 245e, etc.; [ per.] 3pl. [tense] plpf. .A [voice] Act., bring to light, cause to appear, in physical sense, τέρας τινὶ φ. make a sign appear to one, Il.2.324, cf. Od.3.173, etc.;σήματα φαίνων Il.2.353
;γένυσι φ. ὀπώραν Pi.N.5.6
;δύο μορφὰς φ. A.Fr.304.5
;τὸν αὐχένα Hdt.2.132
; ἔφην' ἄφαντον φῶς, i.e. fire, S.Ph. 297; (anap.);φ. θησαυρόν E.El. 565
; φ. μηρούς, ἐπιγουνίδα, show by baring, i.e. uncover.., Od.18.67,74;φαίνοισα πρόσωπον ἀλάθεια Pi.N.5.17
; reflect an image in water,τὰ δέ νιν καλὰ κύματα φαίνει Theoc.6.11
:—[voice] Med., τὰ τόξα.. τοῖσιν Ἀργείοισι φήνασθαι θέλει exhibit them as his own, S.Ph. 944.b make known, reveal, disclose,ἐς τὸ φῶς φανεῖ κακά Id.OT 1229
;κακῶν ἔκλυσιν E.IT 898
(lyr., prob.); ;ὁδόν τινι Od.12.334
;τὰ ὀνείρατα καὶ τὸν πόρον X.An.4.3.13
, cf. Cyr.6.4.13, S.OT 725;τοῖς πολεμίοις σύνθημα Din.3.10
, etc.; φανεῖ.. κωκύματα wailings will show forth [the truth of what I say], S.Ant. 1078: with a predic. added, ἡμᾶς σὺ δειλοὺς φανεῖς wilt make us appear.., Id.Aj. 1362; .c γόνον Ἑλένῃ φ. show her a child, i. e. grant her to bear one, Od.4.12; φ. παράκοιτίν τινι show (i.e. give) one a wife, 15.26.2 of sound, make it clear to the ear, make it ring clear,ἀοιδὴν φαίνειν 8.499
;σάλπιγξ.. ὑπέρτονον γήρυμα φαινέτω στρατῷ A.Eu. 569
.3 show forth, display in action,ἀρετήν Od.8.237
;ἀεικείας 20.309
; ;εὐμαχανίαν Pi.I.4(3).2
;εὔνοιαν Hdt.3.36
; ὕβριν ib. 127; (lyr.).b set forth, expound,νοήματα Il.18.295
;λόγον Hdt.1.116
;τριφασίας λόγων ὁδούς Id.1.95
; but τὰ λαμπρὰ.. φ. ἔπη make them good, S.OC 721.4 inform against one, denounce, φανῶ σε ( σε φανῶ codd.)τοῖς πρυτάνεσι Ar.Eq. 300
(lyr.), cf. Ach. 824, S.Ant. 325: denounce a thing as contraband, Ar.Ach. 542, 819, al.;φαίνειν πλοῖον D.58.9
; τὰ φανθέντα articles denounced as contraband, ib. 13: abs., give information,ὁ φήνας ἢ ὁ γραψάμενος IG12.45.3
, cf. 4.24, Isoc.18.20, X.Cyr.1.2.14, Phld.Rh.2.207 S., etc.5 φαίνειν φρουράν, call up a levy, at Sparta, X.HG3.2.23, al.; also φ. θυσίαν proclaim, order a sacrifice, Philod.Scarph.112:—[voice] Pass., πέφαται θνατοῖσι νίκας ὕστερον εὐφροσύνα has been ordained, B.9.52.II abs., give light, shine,φαίνοντες νύκτας.. δαιτυμόνεσσι Od.7.102
, cf. 19.25; of the sun, moon, etc.,φ. τινί Ar.Nu. 586
(troch.);εἰς ἅπαντα φ. τὸν οὐρανόν Pl.Ti. 39b
;ἀλλά, σελάνα, φαῖνε καλόν Theoc.2.11
;οἱ λύχνοι φ. ἧττον Thphr.Ign.11
; cf. φάω: so ἦρι μὲν φαίνοντι in spring when it shines forth, A.Fr.304.4 codd. (leg. φανέντι); of the Dioscuri shining in mid-air, E.El. 1234 (anap.): metaph., ἀγανὴ φαίνουσ' ἐλπίς soft shining hope, A.Ag. 101 (anap., dub.).b Φαίνων, οντος, ὁ, the planet Saturn, Arist.Mu. 392a23, Cic.ND2.20.52, etc.;Φ. ὁ τοῦ Ἡλίου Eudox. Ars5.19
; acc.- ωνα Placit.2.15.4
.III [dialect] Ep. iter. φάνεσκε appeared,μετὰ πρώτοισι φάνεσκε Il.11.64
;ὑπένερθε δὲ γαῖα φάνεσκε Od. 12.242
, cf. 11.587, Hes.Fr.14.3.2 [tense] pf. 2 πέφηνα is also used intr., S.OC 328, etc.; less freq. in Prose, Hdt.9.120, D.3.22, Plb.9.13.8.B [voice] Pass., come to light, appear, φάνεν δέ οἱ εὐρέες ὦμοι, being stripped bare, Od.18.68, cf. Il.22.324, Od.19.39: freq. of fire, shine brightly,πυρὰ φαίνετο Ἰλιόθι πρό Il.8.561
; ; shone like fire,Il.
1.200: freq. of the rising of heavenly bodies, , cf. Hes.Op. 598; of the first gleam of daybreak, , Od.2.1, al.; ἅμ' ἠοῖ φαινομένηφι at break of day, Il.9.618, cf. Od.4.407, al.;ἀκτὶς ἀελίου, τὸκάλλιστον.. φανὲν.. τῶν προτέρων φάος, ἐφάνθης ποτ' S.Ant. 100
(lyr.): of a rising wind, ; of a vapour,ἐκ νεφέων ἐρεβεννὴ φ. ἀήρ Il.5.864
.2 of persons, οἴῳ φαινομένη appearing to him alone, Il.1.198, cf. Od.15.517, etc.;ἐφάνη λὶς εἰς ὁδόν Il.15.275
; οὗπερ κἀφάνης where thou didst first appear, S.OC77;χρόνιος φανείς Id.Ph. 1446
(anap.); ὁδόν φανῆναι a pregnant expression for ἐλθεῖν ὁδὸν ὥστε φανῆναι, Id.El. 1274 (lyr.);κέλευθον φανείς Aj. 878
(lyr.); πόθεν φαίνῃ; whence come you? Pl.Prt. 309a, X.Mem.2.8.1; οὐδαμοῦ φ. is nowhere to be seen, Id.An.1.10.16.b come into being, φανεὶς δύστηνος born to misery, S.OC 974, cf. 1225 (lyr.); become,ἐκ βασιλέως ἰδιώτην φανῆναι X.An.7.7.28
;δυοῖν ἐφάνη τριήραρχος D.18.104
; to be made out,δοῦλος λόγοισιν.. φανείς S.Aj. 1020
, cf. 1241.3 of events, come about,τέλος οὔ πώ τι πέφανται Il.2.122
;φάνη βιότοιο τελευτή 7.104
; ἔργον, ἄεθλον, etc., 16.207, Od.21.106, etc.; ; of sayings, to be set forth, λόγος ἀρχαῖος φανείς ib.1, cf. OT 474 (lyr.), 848.II appear to be so and so, c. inf., , cf. 11.336; ;τοῦτό μοι θειότατον φαίνεται γενέσθαι Hdt.7.137
;εὖ σὺ λέγειν φαίνει Ar.Nu. 403
(anap.), cf. A.Pr. 319, etc.: freq. with inf. omitted, , cf. 2.5;ὅς τις φαίνηται ἄριστος Od.14.106
;σμερδαλέος αὐτῇσι φάνη 6.137
;ἕρμαιον ἂν ἐφάνη Pl.R. 368d
, etc.: but in Hdt., etc., also c. part., to be manifest: thus, ἐμοὶ σὺ πλουτέειν μέγα φαίνεαι you appear to me to be very rich, Hdt.1.32; but εὔνοος ἐφαίνετο ἐών he was manifestly well-inclined, Id.7.173, cf. 175, Th.1.2; οὐκ ἄκαιρα φαίνεται λέγειν he appears to be speaking.., A.Pr. 1036; but φανέονται λέγοντες οὐδέν it will be manifest that they talk nonsense, Hdt.3.35;φαίνομαι δύο καθορᾶν εἴδη Pl.Sph. 235d
; butοὐκ ἂν φανεῖμεν πήματ' ἔρξαντες A.Pers. 786
;πλαγκτὸς οὖσ' ἐφαινόμην Id.Ag. 593
, cf. Hdt.9.89, E.Andr. 343;ἐφάνησαν πεπονθότες Pl.Ap. 22c
: with part. omitted, πέφανται ἁρματηλάτας σοφός (sc. ὤν) Pi.P.5.115, cf. N.6.14; ; Κᾶρες ἐφάνησαν (sc. ὄντες) they were seen to be Carians, Th.1.8; τί φαίνομαι (sc. ὤν) δῆτ'; what do I look like? E.Ba. 925;ὡς ἀγαθοὶ.. ἐφάνησαν Pl.R. 408a
: hence φαίνεσθαι, opp.εἶναι, εἶναι μὲν ὅσπερ εἰμί, φαίνεσθαι δὲ μή E.Fr. 698
(ap.Ar.Ach. 441);στρατηγὸς ἀγαθὸς μὴ ὢν φαίνεσθαι X.Mem.1.7.3
;ὀλίγοι καὶ ὄντες καὶ φαινόμενοι Id.HG6.5.28
.2 in Philosophy, φαίνομαι (abs.) is sts. used of what appears to the senses, is observed,Arist.
Ph. 204b35, cf. Cael. 312b30;φ. κατὰ τὴν αἴσθησιν Id.GA 716a31
: sts. of what is mentally manifest, Id.EN 1175a29; to be evident, Id.APr. 24b24: esp. appear to the imagination (cf.φαντασία 2
), Pl.Sph. 264b;φ. καὶ μύουσιν ὁράματα Arist.de An. 428a16
; φ. δέ τι.. οἷον τὰ ἐν τοῖς ὕπνοις ib.a7: distd. from αἰσθάνεσθαι and δοξάζειν, ib.b1: esp. in part. φαινόμενος, η, ον:a appearing in sense experience,τὰ φ. κατὰ τὴν αἴσθησιν Id.Cael. 303a22
, al.;εἴτε τὰ δοκοῦντα πάντα ἐστὶν ἀληθῆ καὶ τὰ φ. Id.Metaph. 1009a8
, cf. de An. 404a29 (sg.);τὰ φ.
sense-data,Id.
PA 639b8, Epicur.Ep.1pp.9,10 U., al.: Astron., τὰ φ. = celestial phenomena, title of a work by Eudoxus, versified by Aratus, Hipparch. 1.1.8, cf. Arist. Cael. 293b27; πρός τινας δόξας αὑτῶν τὰ φ. προσέλκοντες ib. 293a26: generally,τὸ μὴ ἐκ φαινομένων τὸ βλεπόμενον γεγονέναι Ep.Heb.11.3
.b mentally apparent, opp. ὄντα τῇ ἀληθείᾳ, Pl.R. 596e, cf. Arist.Top. 100b24, EN 1113a24; ; [νοῦς] τῶν φ. θειότατον Arist. Metaph. 1074b16
; τὸ φ. εἰπεῖν to express one's opinion, Plu.2.158c: hence, specious, fallacious, φ. ἐνθυμήματα, opp. ὄντα, Arist.Rh. 1402a28.cτὰ φ.
what is to be seen, show,Lib.
Or.30.28.3 freq. in answers in Plato's dialogue, φαίνεται, yes, Prt. 332e, R.333c, al.;ὥς γέ μοι φ. Prt.324d
, cf. R.383a, al.: [τοῦτο] φῂς εἶναι; Answ. φαίνομαι (sc. λέγειν) X.Mem.4.2.20.b later impers. c. dat. pers. et inf., it seems good, ἐάν σοι φαίνηται Wilcken Chr.304.11 (iii B.C.), cf. PCair.Zen.44.7,16 (iii B.C.), etc.;ὁπότε αὐτῷ φανείη στρατιὰν ἐξάγειν D.H.2.14
, cf. 4.85.4 joined withδοκέω, εἰ δὴ κακός τε φ. δοκῶ τέ σοι E.Hipp. 1071
;δοκοῖμεν ἂν.. χείρους φαίνεσθαι Th.1.122
, cf. Pl.Phdr. 269d, Erx. 399c, X.Mem.2.1.22.5 οὐδαμοῦ φαίνεσθαι 'to be nowhere', metaph. from racing, Pl.Phd. 72c, cf. Grg. 456b, D.18.310.III τὰ φανθέντα, v. supr. A. 1.4. -
10 ἐπι-μίσγω
ἐπι-μίσγω, p. = ἐπιμίγνυμι, bei Hom. nur med., Gemeinschaft, Verkehr mit Einem haben, in der Il. stets im feindlichen Sinne, αἰεὶ Τρώεσσιν ἐπιμίσγομαι, immer gerathe ich mit den Troern zusammen, werde mit ihnen handgemein, 10, 548, vgl. 5, 505; vom friedlichen Verkehr, οὐδέ τις ἄμμι βροτῶν ἐπιμίσγεται ἄλλος, kommt zu uns, Od. 6, 205; auch τινά, zu Einem kommen, Callim. Iov. 11; mit praepos., οὐδέ ποτ' ἐς βουλὴν ἐπιμίσγεται, οὐδ' ἐπὶ δαῖτα, er kommt weder in den Rath noch zum Mahle, Hes. Th. 802; in Prosa Her., ἐπιμισγόμενοι τῇ Έλλάδι 2, 104, absol. 1, 185; Xen. ἐπιμισγόμενοι ἀλλήλοις, Resp. Ath. 2, 7; Thuc., der sowohl act. παρ' ἀλλήλους ἐπιμισγόντων 1, 13 sagt, als med. μὴ ἐπιμισγομένους ἐς τὴν ξυμμαχίαν μήτε ἡμᾶς πρὸς αὐτούς, μήτε αὐτοὺς πρὸς ἡμᾶς 4, 118.
-
11 ἐπιμίσγω
ἐπιμίσγω, older poet. and [dialect] Ion. form (found also in PRev.Laws 28.17 (iii B.C.)) of ἐπιμείγνυμι, intr.,II. mostly [voice] Pass., in Il. always in hostile sense, αἰεὶ μὲν Τρώεσσ' ἐπιμίσγομαι I have always to be dealing with the Trojans, am always clashing with them, Il.10.548; ἂψ -ομένων as the fight was joined again, 5.505; in Od. of peaceful relations, commerce, etc., , cf. 241; so in Prose, have dealings with, Αἰγύπτῳ, τῇ Ἑλλάδι, Hdt.2.104, cf. 151;ἀλλήλοις X.Ath.2.7
;πρὸς ἀλλήλους Arist.Pol. 1327a39
; ἐ. ἐς τὴν ξυμμαχίαν πρός τινας Foed. ap. Th.4.118: abs., Hdt.1.185; ἐ. μηδετέρωσε Foed. ap. Th.l.c.; of sexual intercourse, Vett.Val.75.13.2. of Place, : later c. acc. loci, draw nigh to a place, Call.Jov.13.III. [voice] Med., cross, in breeding,Ἀρκάδας Ἠλείοις Opp.C.1.395
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιμίσγω
-
12 ἐπιμίσγω
ἐπι-μίσγω, Gemeinschaft, Verkehr mit einem haben (im feindlichen Sinne); αἰεὶ Τρώεσσιν ἐπιμίσγομαι, immer gerate ich mit den Troern zusammen, werde mit ihnen handgemein; vom friedlichen Verkehr, οὐδέ τις ἄμμι βροτῶν ἐπιμίσγεται ἄλλος, kommt zu uns; auch τινά, zu einem kommen; οὐδέ ποτ' ἐς βουλὴν ἐπιμίσγεται, οὐδ' ἐπὶ δαῖτα, er kommt weder in den Rat noch zum Mahle -
13 φαίνω
φαίνω, fut. φανῶ, aor. ἔφηνα, perf. πέφαγκα, perf. II. intr. πέφηνα, Soph. O. C. 329; ep. auch aor. II. φάνεσκε, der intr. Bdtg hat und deshalb zum pass. ἐφάνην gerechnet wird, denn ἔφανον scheint nicht gebildet zu sein, vgl. Pors. Eur. 1266 Mein. Men. p. 416; pass. πέφασμαι, πέφανται Il. 2, 122. 16, 207, πεφήσεται 17, 155, int. πεφάνϑαι, Plat.; aor. ἐφάνϑην, ep. φαάνϑη, φάανϑεν = ἐφάνϑησαν, Il. 1, 200. 17, 650; aor. II. ἐφάνην, mit der intrans. Bdtg, φάνεν, = ἐφάνησαν, Od. 18, 68, φανήμεναι, = φανῆναι, Il. 9, 240 (vgl. φαείνω, φάω); – ans Lichtbringen, sichtbar machen, erscheinen lassen; εἰς τὸ φῶς φανεῖ κακὰ (ἡ στέγη) Soph. O. R. 1229; σελήνη ἡμέραν φαίνουσα Plat. Epin. 978 d; – zeigen, kund machen, ἡμῖν μὲν τόδ' ἔφηνε τέρας Ζεύς, Il. 2, 324. 318; σήματα φαίνων 353, vgl. Od. 3, 173. 15, 168, und öfter, Zeichen erscheinen lassen; εἴ τίς μοι όδὸν φήνειε νέεσϑαι 12, 334, ob mir Einer den Weg zeigte; οἵην ἐπιγουνίδα φαίνει, läßt er sehen, macht er durch Enthüllung sichtbar, enthüllt er, 18, 74; Ελένῃ δὲ ϑεοὶ γόνον οὐκέτ' ἔφαινον 4, 12, sie ließen ein Kind ans Licht kommen, geboren werden; εἰςόκε τοι φήνωσι ϑεοὶ κυδρὴν παράκοιτιν 15, 26, bis sie dir eine Gemahlinn zuweisen; φαίνων ὀπώραν Pind. N. 5, 6; φόνον Soph. O. R. 853; ού φανῶ τοὐμὸν γένος 1059; ἵνα φανεῖς, ὁποῖος ὢν ἀνὴρ ἐμὸς καλεῖ Trach. 1148; auch med., τὰ τόξα ἔχει καὶ τοῖσιν Ἀργείοισι φήνασϑαι ϑέλει Phil. 932; ϑησαυρὸν ὃν φαίνει ϑεός Eur. El. 565; φανεῖ κακῶν ἔκλυσιν I. T. 899; u. in Prosa: αὐχένα Her. 2, 131; Plat. Theaet. 200 e; τοῖς φήνασι ϑεοῖς τὰ ὀνείρατα καὶ τὸν πόρον Xen. An. 4, 3,13; vgl. Arr. An. 2, 3; auch τὰ ὅπλα πρὸς τοὺς πολεμίους, Xen. Hell. 4, 5,18; s. auch φρουρά. – Auch den Ohren vernehmbar machen, ertönen lassen, ἀοιδὴν φαίνειν Od. 8, 499, wie σάλπιγξ ὑπέρτονον γήρυμα φαινέτω στρατῷ Aesch. Eum. 541; vgl. Soph. Ant. 1065. – Uebh. an den Tag legen, bezeigen, beweisen, νοήματα, Gedanken an den Tag legen, Il. 18, 295, ἀρετήν, seine Tüchtigkeit beweisen, Od. 8, 237; μή τις ἀεικείας φαινέτω 20, 309, Niemand bezeige sich ungebührlich; so auch βίην Hes. Th. 689; ἔφανας εὐμαχανίαν Pind. I. 3, 20; εὔνοιαν, Wohlwollen bezeigen, Her. 3, 36; ὕβριν 3, 127; ὀργάς Aesch. Ch. 323. – Dah. klar machen, auseinandersetzen, erklären, λόγον Her. 1, 116. 118; auch λόγων ὁδούς, 1, 75, φανῶ δέ σοι σημεῖα τῶνδε σύντομα Soph. O. R. 710. – Vor Gericht anzeigen, anklagen, zunächst als verbotene Waare angeben, τὰ χοιρίδια τοίνυν ἐγὼ φανῶ ταδὶ πολέμια καὶ σέ Ar. Ach. 819; τίς ὁ φαίνων σ' ἐστίν; 824 ff., φανῶ σε τοῖς πρυτάνεσιν Equ. 300; Xen. Cyr. 1, 2,14; Dem. 58, 6 u. sonst bei den Rednern. – Pass. an den Tag kommen, sichtbar werden, erscheinen, sich zeigen, sehen lassen; μνηστῆρσι φαίνεται Od. 15, 517; κίονες φαίνοντ' ὀφϑαλμοῖς ὡςεὶ πυρὸς αἰϑομένοιο 19, 39; φαίνεται αὐγή Il. 2, 456; bes. vom Erscheinen od. Aufgehen der Himmelslichter, ἄστρα φαίνετο 8, 556; Hes. O. 600; bes. vom ersten Erscheinen des Morgenroths in dem oft vorkommenden Verse ἦμος δ' ἠριγένεια φάνη ῥοδοδάκτυλος 'Ηώς, als Eos erschienen war; ἅμα ἠοῖ φαινομένηφιν, mit der erscheinenden Morgenröthe, mit Tagesanbruch, Il. 9, 618 Od. 4, 407. 6, 81 u. sonst; von einem sich erhebenden Winde, οὐδέ ποτ' οὖροι πνείοντες φαίνοντο 4, 361. Bei Sp. sind φαινόμενα die Erscheinungen am Himmel, die auf- und untergehenden Gestirne, welche sich am äußern Horizonte zeigen, Arat. – Durch Entblößung sichtbar werden, Il. 22, 324 Od. 18, 68; und so πᾶσ' ἔντοσϑε φάνεσκε, ὑπένερϑε δὲ γαῖα φάνεσκε 12, 241. 242, wie γαῖα μέλαινα φάνεσκε 11, 587, u. μετὰ πρώτοισι φάνεσκε, er zeigte sich unter den Ersten, Il. 11, 64; so Tragg. u. in Prosa. – C. inf., zu sein scheinen, πῶς ὔμμιν ἀνὴρ ὅδε φαίνεται εἶναι εἶδός τε μέγεϑός τε; Od. 11, 336; δμωάων, ἥτις τοι ἀρίστη φαίνεται εἶναι 15, 25; οὐ γάρ σφιν ἐφαίνετο κέρδιον εἶναι 14, 355; – c. partic., erscheinen als Einer, welcher –, Ἄρης ἐφαίνετο ἰὼν εἰς οὐρανόν Il. 5, 867 (wie ὅςτις φαίνηται ἄριστος, wer als der Beste erscheint, O, l. 14, 106, ἥδε δέ οἱ κατὰ ϑυμὸν ἀρίσ τη φαίνε το βουλή Il. 2, 5 u. öfter); u. so bei Her. u. den Att. zur Bezeichnung des Einleuchtenden, Offenbaren, Gewissen, φαίνεται ὁ νόμος ἡμᾶς βλάπ των, es ist offenbar, daß das Gesetz uns gefährdet, während φαίνεται ὁ νόμος ἡμᾶς βλάψειν heißt es hat den Anschein, scheint, daß das Gesetz uns gefährden werde, Dem. Lpt. 35, vgl. Wolf zu der Stelle p. 259; εὖ ποιεῠντες φαίνεσϑε, zeigt euch als Wohlthäter, Her. 9, 89; νῠν τις ὑμέων εὖ ποιήσας φανήτω 6, 9; φανείη ἐών Pind. N. 4, 30; πέφανται σοφός P. 5, 107, πέφανται κυναγέτας N. 6, 13; πρὶν ἂν ϑεῶν τις διάδοχος τῶν σῶν πόνων φανῇ Aesch. Prom. 1030, u. öfter; οὐκ ἂν φανεῖμεν πήματ' ἔρξαντες τόσα Pers. 772; Ag. 579; dagegen ἡμῖν μὲν Ἑρμῆς οὐκ ἄκαιρα φαίνεται λέγειν Prom. 1038, vgl. 217. 317; ὅςτις πέφασμαι φύς τ' ἀφ' ὧν οὐ χρῆν Soph. O. R. 1184; εἰ φανήσομαι τάχα κακὸν μέγ' ἐκπράξασα Trach. 663; Ant. 158; φαίνεται ὀρϑῶς ἐμοί Ar. Eccl. 875; τὴν νύκτα φαίνεται πῦρ ἀναδιδοῠσα πολύ Thuc. 3, 88; καὶ νῦν φαίνομαι δύο καϑορᾶν εἴδη Plat. Soph. 235 d; τὸν σοφιστὴν ὅ τί ποτέ ἐστι φαίνει ἀγνοῶν Prot. 313 c; Lach. 186 b u. öfter; ἐὰν μὲν ἐγὼ φαίνωμαι ἀδικῶν, wenn es sich ergiebt, daß ich Unrecht gethan habe, Xen. An. 5, 7,5; u. c. inf., 2, 3,13 Cyr. 2, 2,1. – Dah. es uns oft als bloße Umschreibung von εἶναι erscheint, φαίνομαι ψευδής, ich erscheine als ein Lügner, = ψεύδομαι, Xen. Cyr. 5, 2,4 und sonst. – Λόγος φαινόμενος, eine deutliche Rede; τὸ φαινόμενον, das Einleuchtende, Offenbare, Augenscheinliche, aber auch das was uns scheint oder dünkt, im Ggstz dessen, was ist, οὕτω καὶ νῦν τοῖς ἐκ τοῦ λόγου φαινομένοις προςϑέσϑαι Dem. 18, 227; ἁπλοῦς λόγος καὶ φαινόμενος Pol. 17, 1,12, vgl. 17, 14, 5; λέγειν τὸ φαινόμενον 5, 41, 6, u. öfter. – So im Antworten φαίνεται = ja, so ist es, Plat. Prot. 333 e u. öfter. – Οὐδαμοῦ φανῆναι, nirgends erscheinen, d. i. für Nichts geachtet werden, Gorg. 456 c Phaed. 72 b. – Der aor. med. φήνασϑαι = sich, oder als das Seinige zeigen, angeben, Soph. Phil. 944. – Eigtl. pass. gezeigt, angezeigt werden, bes. vor Gericht, wozu bei den Att. immer der aor. I. ἐφάνϑην gehört, der bei Hom. stets in der Bdtg des aor. II. gebraucht wird, wie Dem. 58, 13. – Absolut, φαίνειν τινί, Jem. leuchten, ihm Licht vortragen, Od. 7, 102. 19, 25; – so vom Monde, von den Sternen u. anderm Lichte, scheinen, leuchten, Plat. Tim. 34 b, Theocr. 2, 11; bes. heißt der Planet Saturn ὁ φαίνων. – Uebh. = φαίνομαι, Seidl. Eur. El. 1321, φαίνουσί τινες δαίμονες, obgleich Wunderl. obs. crit p. 99 diesen Gebrauch bestreitet. – [Im fut. φανῶ scheint die erste Sylbe zuweilen lang gebraucht zu sein, Ar. Eccl. 300; vgl. Apoll. Dysc. de adv. p. 600, 28 u. L. Dind. Eur. Bacch. 528.]
-
14 ΔΊω
ΔΊω, nur poet., ich fürchte, ich fliehe, ich treibe in die Flucht, scheuche, jage; verwandt δίεμαι, ἐνδίημι, δείδια δέδια, δείδω, δειδίσσομαι, διώκω (?), διερός (?), δέος, δειμός, δεῖμα, δειλός, δεινός; bei Homer δίω in den Formen δίον, δίες, δίε, δίωμαι, δίηται, δίωνται, δίοιτο, δίεσϑαι. – Das activum ist bei Homer transitiv treiben in der v. l. δίες Iliad. 22, 251 οὔ σ' ἔτι, Πηλέος υἱέ, φοβήσομαι, ὡς τὸ πάρος περ τρὶς περὶ ἄστυ μέγα Πριάμου δίον (δίες), οὐδέ ποτ' ἔτλην μεῖναι ἐπερχόμενον, Scholl. Didym. γράφεται καὶ δίες· καὶ οὕτως εἶχον αἱ χαριέστεραι (vgl. Sengebusch Homer. diss. 1 p. 197 sqq.), Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι τὸ δίον ἐδιώχϑην; also Aristarch las wenigstens in seiner zweiten, von Aristonicus erklärten Ausgabe (s. Sengebusch Homer. diss. 1 p. 34) δίον, intransitiv, fliehen; vgl. Scholl. Herodian. Iliad. 18, 584. 23, 475 Apollon. Lexic. p. 59, 7; Lehrs Aristarch. p. 59. 151. Ferner das activum intransitiv, in der Bedeutung fürchten, Iliad. 9, 433. 11, 557 περὶ γὰρ δίε νηυσὶν Ἀχαιῶν; 5, 566 περὶ γὰρ δίε ποιμένι λαῶν, μή τι πάϑοι, μέγα δέ σφας ἀποσφήλειε πόνοιο; Odyss. 22, 96 περὶ γὰρ δίε μή τις Ἀχαιῶν – ἐλάσειεν; Iliad. 17, 666 περὶ γὰρ δίε μή μιν Ἀχαιοὶ – λίποιεν. – Das medium, transitiv, treiben, scheuchen, verjagen: Iliad. 12, 276 αἴ κε Ζεὺς δώῃσιν Ὀλύμπιος ἀστεροπητὴς νεῖκος ἀπωσαμένους δηίους προτὶ ἄστυ δίεσϑαι; Odyss. 17, 398 ὃς τὸν ξεῖνον ἄνωγας ἀπὸ μεγάροιο δίεσϑαι μύϑῳ ἀναγκαίῳ; 20, 343 αἰδέομαι δ' ἀέκουσαν ἀπὸ μεγάροιο δίεσϑαι μύϑῳ ἀναγκαίῳ; 21, 370 μή σε καὶ ὁπλότερός περ ἐὼν ἀγρόνδε δίωμαι, βάλλων χερμαδίοισι; Iliad. 22, 456 δείδω μὴ δή μοι ϑρασὺν Ἕκτορα δῖος Ἀχιλλεύς, μοῦνον ἀποτμήξας πόλιος, πεδίονδε δίηται; 7, 197 οὐ γάρ τίς με βίῃ γε ἑκὼν ἀέκοντα δίηται; 16, 246 αὐτὰρ ἐπεί κ' ἀπὸ ναῦφι μάχην ἐνοπήν τε δίηται; 18, 162 ὡς δ' ἀπὸ σώματος οὔ τι λέοντ' αἴϑωνα δύνανται ποιμένες ἄγραυλοι μέγα πεινάοντα δίεσϑαι; 17, 110 ὥς τε λὶς ἠυγένειος, ὅν ῥα κύνες τε καὶ ἄνδρες ἀπὸ σταϑμοῖο δίωνται ἔγχεσι καὶ φωνῇ; Odyss. 17, 317 vom Hunde Argos οὐ μὲν γάρ τι φύγεσκε βαϑείης βένϑεσιν ὕλης κνώδαλον, ὅ ττι δί. οιτο· καὶ ἴχνεσι γὰρ περιῄδη, vgl. Scholl Herodian. Iliad. 23, 475; Iliad. 22, 189 ὡς δ' ὅτε νεβρὸν ὄρεσφι κύων ἐλάφοιο δίηται, ὄρσας ἐξ εὐνῆς, διά τ' ἄγκεα καὶ διὰ βήσσας· τὸν δ' εἴ πέρ τε λάϑῃσι καταπτήξας ὑπὸ ϑάμνῳ, ἀλλά τ' ἀνιχνεαων ϑέει ἔμπεδον, ὄφρα κεν εὕρῃ; 15, 681 ὡς δ' ὅτ' ἀνὴρ ἵπποισι κελητίζειν εὖ εἰδώς, ὅς τ' ἐπεὶ ἐκ πολέων πίσυρας συναείρεται ἵππους, σεύας ἐκ πεδίοιο μέγα προτὶ ἄστυ δίηται λαοφόρον καϑ' ὁδόν· πολέες τέ ἑ ϑηήσαντο ἀνέρες ἠδὲ γυναῖκες ' ὁ δ' ἔμπεδον ἀσφαλὲς αἰ. εὶ ϑρώσκων ἄλλοτ' ἐπ' ἄλλον ἀμείβεται, οἱ δὲ πέτονται. Außerdem kann man noch hierher rechnen Iliad. 12, 304, wo es von einem hungrigen Löwen heißt οὔ ῥά τ' ἀπείρητος μέμονε σταϑμοῖο δίεσϑαι, er will nicht weggehn; da aber sonst δίομαι bei Homer nur transitive Bedeutung hat, zieht man das δίεσϑαι dieser Stelle besser zu δίεμαι, δίημι, welches vgl. – Bei Aeschyl. ist δίομαι intransitiv gebraucht, »sich scheuen« »sich fürchten«, Pers. 700 δίομαι μὲν χαρίσασϑαι, δίομαι δ' ἀντία φάσϑαι, λέξας δύσλεκτα φίλοισιν, vgl. Buttmann Gramm. 2 S. 147; dagegen transitiv, »verfolgen«, Eumenid. 357. 385 διόμεναι, Suppl 819 μετά με δρόμοισι διόμενοι.
-
15 κατα-δέρκομαι
κατα-δέρκομαι (s. δέρκομαι), herabsehen, herabschauen, οὐδέ ποτ' αὐτοὺς Ἠέλιος καταδέρκεται ἀκτίνεσσιν Od. 11, 16, er schau't mit den Strahlen nicht auf sie herab, erblickt sie nicht; πᾶσαν ἐπὶ χϑόνα H. h. Cer. 70; μανίας ἄνϑος καταδερχϑείς Soph. Tr. 995; sp. D., wie Man. 6, 284; κατὰ δ' ἔδρακον Opp. Hal. 1, 10.
-
16 δηλέομαι
δηλέομαι, dep. med., zu Grunde richten, tödten, vernichten, zerstören, beschädigen, verletzen, verwunden, plündern, rauben; absolut, = Schadenanrichten, schaden, schädlich sein; Apoll. Lex. Hom. 58, 7 δηλήσασϑαι· διαφϑεῖραι, διακόψαι; 62, 12 ἐδηλήσαντο· ἐκακοπάϑησαν, ἔβλαψαν. Vgl. δαίω, δαλός, δήιος, δηιόω und das Latein. deleo (??). Bei Homer erscheint δηλέομαι öfters im aorist. 1. med.; ein Paar Homerische Formen können sowohl für conjunctiv. aorist. 1. med. gelten als für indicativ. futur.; in anderen Formen bei Homer nicht. Uebersicht der Homerischen Formen und Stellen: δηλήσατο Odyss. 22, 278; ἐδηλήσαντο Iliad. 1, 156 Odyss. 10, 459. 11, 401. 408. 24, 111; δηλήσαντο Iliad. 4, 236. 271; δηλήσηται Iliad. 3, 107; δηλήσαιτο Odyss. 13, 124; δηλήσασϑαι Iliad. 4, 67. 72; δηλήσεαι, conj. aor. oder ind. fut., Iliad. 23, 428; δηλήσεται, conj. aor. oder ind. fut., Iliad. 14, 102 Odyss. 8, 444. 22, 368. Auch das einzige Homerische composit., διαδηλέομαι, erscheint bei Homer nur im aorist. 1. med., διεδηλήσαντο Odyss. 14, 37. Absolut ist δηλέομαι gebraucht Iliad. 14, 102 ἔνϑα κε σὴ βουλὴ δηλήσεται, ὄρχαμε λαῶν; mit Griech. accusat. Odyss. 10, 459 οἶδα ἠμὲν ὅσ' ἐν πόντῳ πάϑετ' ἄλγεα, ἠδ' ὅσ' ἀνάρσιοι ἄνδρες ἐδηλήσαντ' ἐπὶ χέρσου; Iliad. 4, 236. 271 πρότεροι ὑπὲρ ὅρκια δηλήσαντο, über den Eid hinaus, d. h. gegen den Eid; vgl. Iliad. 4, 67. 72 ὥς κε Τρῶες Ἀχαιοὺς ἄρξωσι πρότεροι ὑπὲρ ὅρκια δηλήσασϑαι und Iliad. 3, 107 μή τις ὑπερβασίῃ Διὸς ὅρκια δηλήσηται; Iliad. 1, 156 οὐδέ ποτ' ἐν Φϑίῃ καρπὸν ἐδηλήσαντο, die Feldfrucht verwüsten; Odyss. 8, 444 αὐτὸς νῠν ἴδε πῶμα, ϑοῶς δ' ἐπὶ δεσμὸν ἴηλον, μή τίς τοι καϑ' ὁδὸν δηλήσεται, ὁππότ' ἂν αὖτε εὕδῃσϑα ὕπνον, stehlen; Iliad. 23, 428 ἀλλ' ἄνεχ' ἵππους· στεινωπὸς γὰρ ὁδός, τάχα δ' εὐρυτέρῃ παρελάσσεις, μή πως ἀμφοτέρους δηλήσεαι ἅρματι κύρσας: Einige verstehen unter ἀμφοτέρους die Pferde des Angeredeten, Andere wohl richtiger die beiden Menschen, den Sprecher und den Angeredeten; Odyss. 22, 278 Αμφιμέδων Τηλέμαχον βάλε χεῖρ' ἐπὶ καρπῷ λίγδην, ἄκρην δὲ ῥινὸν δηλήσατο χαλκός; Odyss. 22, 368 μή με δηλήσεται ὀξέι χαλκῷ, damit er mich nicht tödte; Odyss. 11, 401 τίς νύ σε κὴρ ἐδάμασσε ϑανάτοιο; – ἦέ σ' ἀνάρσιοι ἄνδρες ἐδηλήσαντ' ἐπὶ χέρσου; – Hom. hymn. Cer. 228 δηλήσεται; Gegensatz ὀνίνημι Hom. hymn. Merc. 541 ἀνϑρώπων δ' ἄλλον δηλήσομαι, ἄλλον ὀνήσω. – Praes. und imperfect. bei Herodt.: δηλέεσϑαι 6, 36; δηλῆται 4, 187; ἐδηλέετο 9, 63; – δηλήσασϑαι τὴν στρατιήν 7, 51; τὴν γῆν δηλησαμένας πολλά 4, 115; – perfect. δεδήληται in passiver Bdtg 4, 198. 8, 100; activisch und passivisch kann genommen werden das praes. δηλέεσϑαι 2, 12. – Perfect. δεδήληται passivisch auch Eur. Hipp. 175. – Das activ. Xen. Oec. 10, 3 beruht wohl auf falscher Lesart. – Dorisch Theocr. 9, 36 τὼς δ' οὔτι ποτῷ δαλήσατο Κίρκα, vgl. Parthen. 29 οἴνῳ πολλῷ δηλησαμένη αὐτὸν ἤγαγεν εἰς ἐπιϑυμίαν κτἑ.
-
17 γενεά
γενεά (-εά, -εᾶς, -εᾷ, -εᾷ, -εάν; -εαῖς)a clan, race, peopleΖεφυρίων Λοκρῶν γενεὰν ἀλέγων O. 11.15
κάλλιστον αἱ μεγαλοπόλιες Ἀθᾶναι προοίμιον Ἀλκμανιδᾶν εὐρυσθενεῖ γενεᾷ P. 7.3
νόσοι δ' οὔτε γῆρας οὐλόμενον κέκραται ἱερᾷ γενεᾷ Hyperboreans P. 10.42 παλαίφατος γενεά Bassidai N. 6.31 κλειτᾷ γενεᾷ Bassidai N. 6.61 ὁ δ' ὄλβῳ φέρτατος ἵκετ ἐς κείνου γενεάν i. e. of Amphitryon, by begetting Herakles N. 10.14 τόνδε πορὼν γενεᾷ θαυμαστὸν ὕμνον i. e. to the Kleonymidai I. 4.21μαρνάσθω τις ἔρδων ἀμφ' ἀέθλοισιν γενεὰν Κλεονίκου ἐκμαθών I. 5.55
ἀστῶν γενεᾷ μέγιστον κλέος αὔξων for the people, his fellow citizens. I. 7.29 ἁ Μειδύλου δ' αὐτῷ γενεά (Hermann: γέννα codd.) fr. 190. therefore, in general, lineage, stock: “ κούρας δ' ὁπόθεν (sc. ἐστί) γενεὰν ἐξερωτᾷς, ὦ ἄνα;” P. 9.43I collectively, childrenοὐδέ ποτ' ἐκλείψειν γενεάν O. 6.51
μὴ καθέλοι μιν αἰὼν πότμον ἐφάψαις ὀρφανὸν γενεᾶς O. 9.61
πατρὶ τεῷ, Θρασύβουλε, κοινάν τε γενεᾷ νίκαν P. 6.15
γλυκυτάτᾳ γενεᾷ εὐώνυμον κτεάνων κρατίσταν χάριν πορών P. 11.57
Λάμπωνος εὐαέθλου γενεᾶς ἕπερ I. 6.3
τὰν δὲ λαῶν γενεὰν δαρὸν ἐρέπτοι Pae. 1.9
b particularly, son αὐτὸς Τυροῦς ἐρασιπλοκάμου γενεά Pelias P. 4.136 τὸν μὲν οὐ κατελέγχει κριτοῦ γενεὰ πατραδελφεοῦ (Tricl.: γενεάν codex: i. e. Nikokles' cousin, Kleandros) I. 8.65c generation τὸ Μηδείας ἔπος ἀγκομίσαι ἑβδόμᾳ καὶ σὺν δεκάτᾳ γενεᾷ Θήραιον Battos was the seventeenth generation descended from Euphamos P. 4.10ἀρχαῖαι δ' ἀρεταὶ ἀμφέροντ ἀλλασσόμεναι γενεαῖς ἀνδρῶν σθένος N. 11.38
d age cf. Od. 19. 184.ἐδόκησέν τε τῶν πάλαι γενεᾷ ὁπλοτέροισιν ὕπατος ἀμφὶ τοκεῦσιν ἔμμεν πρὸς ἀρετάν P. 6.40
-
18 ἐκλείπω
-
19 πνέω
πνέω, poet. πνείω as always in Hom. exc. Od.5.469: [tense] fut. πνεύσομαι ([etym.] ἐκ-) E.HF 886 (lyr.), ([etym.] ἐμ-) Id.Andr. 555, ([etym.] παρα-) Hp.Mul.2.133; alsoAπνευσοῦμαι Ar.Ra. 1221
, Arist.Mete. 367a13, Thphr.Sign.34, Palaeph.17;πνεύσω Thphr.Sign.32
, LXXPs.147.7(18), Si.43.20, Gp. 1.12.34, AP9.112 (Antip.Thess.), ([etym.] ἀνα-) Q.S.13.516 ( συμ-πνευσόντων is f.l. in D.18.169): [tense] aor. 1 , Hdt.2.20, etc., ([etym.] ἐν-) Il.17.456, ([etym.] ἀν-) S.Aj. 274: [tense] pf. πέπνευκα ([etym.] ἐπι-) Pl.Phdr. 262d, ([etym.] ἐκ-) Arist.Pr. 904a1:—[voice] Pass., [tense] fut. πνευσθήσομαι ([etym.] δια-) Aret.CA1.1: [tense] aor. ἐπνεύσθην ([etym.] δι-) Thphr.HP5.5.6, etc.—Hom. and early Prose writers use the simple Verb only in [tense] pres. and [tense] impf., to which Trag. add [tense] fut. and [tense] aor. 1 [voice] Act.—For the form ἄμπνυε, v. ἀναπνέω; for ἀμπνύνθη, -πνυτο, v. ἄμπνυτο; and for [tense] pf. [voice] Pass. πέπνῡμαι, part. πεπνῡμένος, v. πέπνυμαι.—Like other disyll. Verbs in -έω, this Verb contracts only εε, εει; but ἐκπνέων is disyll. in A.Ag. 1493, 1517 (both lyr.):—blow, of wind and air,οὐδέ ποτ' οὖροι πνείοντες φαίνονθ' Od.4.361
; ;ἐτησίαι.. οὐκ ἔπνευσαν Hdt.2.20
, etc.; τῷ πνέοντι (sc. ἀνέμῳ or πνεύματι) Luc. Cont.3; ἡ πνέουσα (sc. αὔρα) Act.Ap.27.40; also of a flute-player,μέγα πνέων Poll.4.72
; and of the flutes themselves,αὐλοὺς ἡδὺ πνέοντας AP6.254
(Myrin.); πνεῖται flutes are sounding, Mnesim.4.57 (anap.).II breathe, send forth an odour,ἀμβροσίη.. ἡδὺ πνείουσα Od.4.446
; π. εὐῶδες, δυσῶδες, Poll.2.75, etc.: abs., Dsc.3.80.2 c. acc., breathe out, send forth,Ζεφύρου πνείοντος ἐέρσην Call.Ap. 82
.3 c. gen., breathe or smell of a thing,οὐ μύρου πνέον S.Fr. 565
;τράγου π. AP11.240
(Lucill.);μόγοιο Q.S.6.164
;λύθρου καὶ αἵματος Id.5.120
( ἐπιπν- codd.): rarely c. dat.,μύροισι π.
smell with..,AP
5.199: freq. metaph., breathe, be redolent of,Χαρίτων πνείοντα μέλη Simon.184.3
;ὄμματα.. πόθου πνείοντα AP5.258
(Paul. Sil.); φόνου π. cj. in Tryph.505;αὐθαδείας πολὺς ἔπνει D.H.7.51
.IV generally, draw breath, breathe: hence, live, Il.17.447; οἱ πνέοντες, = οἱ ζῶντες, S.Tr. 1160;ὄλβος ἀεὶ πνεῖ Simm.25.12
;ἥμισύ μευ ψυχῆς ἔτι τὸ πνέον Call.Epigr.42
.V metaph., c. acc. cogn., breathe forth, μένεα πνείοντες breathing spirit, epith. of warriors, Il.2.536,3.8, 11.508, etc.; soπῦρ π. Hes.Th. 319
, Pi. Fr. 146;φόνον δόμοι πνέουσιν A.Ag. 1309
;κότον πνέων Id.Ch.34
(lyr.), cf. 951 (lyr.);φρενὸς πνέων τροπαίαν Id.Ag. 219
(lyr.); Ἄρη πνεόντων ib. 376 (lyr.); πνέων χάριν τινί ib. 1206;πῦρ πνειόντων.. ἄστρων S.Ant. 1146
(lyr.);πῦρ π. καὶ φόνον E.IT 288
; : paratrag. in Com.,πνέοντας δόρυ καὶ λόγχας Ar.Ra. 1016
; τρέχει τις Ἀλφειὸν πνέων, of a swift runner, Id.Av. 1121, etc.; and in a rhetorical passage,οἱ πῦρ πνέοντες, οἱ νενικηκότες Λακεδαιμονίους X.HG7.5.12
.2 with neut. Adjs. or Prons., πνέοντες μεγάλα giving themselves airs, E.Andr. 189; τόσονδ' ἔπνευσας ib. 327;κενεὰ πνεύσαις Pi.O.10(11).93
;χαμηλὰ πνέων Id.P.11.30
: abs., ὑπὲρ σακέων πνείοντες breathing over their shields, i. e. unable to repress their rage for war, Hes.Sc. 24;θρασείᾳ πνέων καρδίᾳ Pi.P.10.44
: with nom.,Ἄρης.. μέγας πνέων E.Rh. 323
;πολὺς ἔπνει καὶ λαμπρός D.25.57
;οὗτος.. καικίας ἢ συκοφαντίας πνεῖ Ar.Eq. 437
; ᾧ σὺ μὴ πνεύσῃς ἐνδέξιος on whom thou breathest not favourably, Call.Epigr.10.3. -
20 δηλέομαι
δηλέομαι, zu Grunde richten, töten, vernichten, zerstören, beschädigen, verletzen, verwunden, plündern, rauben; absolut, = Schaden anrichten, schaden, schädlich sein; πρότεροι ὑπὲρ ὅρκια δηλήσαντο, über den Eid hinaus, d. h. gegen den Eid; οὐδέ ποτ' ἐν Φϑίῃ καρπὸν ἐδηλήσαντο, die Feldfrucht verwüsten
См. также в других словарях:
PERJURIUM — quanto in horrore fuerit Atheniensibus, vel hinc videre est, quod, sicut virum bonum indigitare volentes, eum vocârunt ἔυορκον, i. e. iuratae fidei tenacem, Hesiod. in ἔργ. v. 188. Οὐδέ τις ἐυόρκου χάρις ἔςςεται οὔτε δικαίου. Et Aristophanes… … Hofmann J. Lexicon universale
Киммерия (значения) — Киммерия может означать: Киммерия в античной историографии название северных областей известной тогда Ойкумены, в частности, территории Северного Причерноморья и Приазовья (современные Крымский полуостров, южные области Украины, Ростовская… … Википедия
ASCRA — vicus Boeotiae, in aspero, et sterili loco, in dextra parte Heliconis, Hesiodi patria, teste ipsô in his, Ε῎ργ. v. 537. Νάςςατο δ᾿ ἀγχ᾿ Ε῾λικῶνος ὀϊζυρῇ ἐνὶ κώμῃ Α῎ςκρῃ, χεῖμα κακῇ, ςθέρει αργαλέῃ οὐδὲ ποτ᾿ ἐςθλῇ. Stephano πόλις vocatur. Bocharto … Hofmann J. Lexicon universale
CIMMERII — I. CIMMERII populi Asiae gemini; Alii qur ex Scythia venerunt, habitantes circa Bosphorum, abipsis Cimmer ium appellatum. In Taurica Chersoneso, quae cum tractu adiacente olim Cimmeria dicta est; Post Scythia Europaea, seu parva, nunc Tartaria… … Hofmann J. Lexicon universale
MINAE — Martis comites, apud Stat. Theb. l. 7. v. 47. ubi aula huius eleganter describitur, primis salit impetus amens E foribus, caecumque Nefas, Iraeque rubentes, Exsanguesque Metus, occultisque ensibus adstant Insidiae geminumque tenens Discordia… … Hofmann J. Lexicon universale
δηλέομαι — (I) δηλέομαι και δαλέομαι (Α) 1. (για πρόσωπα) βλάπτω, φέρνω βλάβη σε κάποιον (τυχαία ή σκόπιμα) (α. «μήπως, ἵππους δηλήσεαι», Ιλ. β. «ἠέ σε... ἄνδρες ἐδηλήσαντο» σέ έβλαψαν, σέ φόνευσαν, Οδ.) 2. (για πράγματα) προκαλώ βλάβες, φθείρω («οὐδὲ ποτ… … Dictionary of Greek
επιμίσγω — ἐπιμίσγω (Α) 1. επικοινωνώ, συναναστρέφομαι («παρ’ ἀλλήλους ἐπιμισγόντων», Θουκ.) 2. έρχομαι σε σαρκική επαφή 3. (για τόπο) πλησιάζω («οὐδέ ποτ’ ἐς βουλήν ἐπιμίσγεται οὐδ’ ἐπὶ δαῑτας», Ησίοδ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < επί + μίσγω, παράλλ. αρχαιότερος τ.… … Dictionary of Greek
σβέννυμι — και σβεννύω ΜΑ σβήνω (α. «ἐγώ σε ἐνταῡθα τῷ ἐσβεσμένῳ πυρὶ κατακαύσω», Αγαθ. Ιστ. β. «ἀμελήσαντες σβεννύναι τὸ καιόμενον», Ηρόδ.) αρχ. 1. (σχετικά με υγρό ή ρευστό) κάνω κάτι να ξεραθεί, να πήξει («ἡ Μηδικὴ πόα σβέννυσι τὸ γάλα», Αριστοτ.) 2.… … Dictionary of Greek
Ησίοδος — (8ος – 7ος αι. π.Χ.).Ποιητής. Γεννήθηκε στην Άσκρα της Βοιωτίας. Θεωρείται ο πατέρας της διδακτικής ποίησης στη Δύση. Ο πατέρας του ήρθε από την Κύμη της Μικράς Ασίας και εγκαταστάθηκε στην Άσκρα της Βοιωτίας τη «χείμα κακή, θέρει αργαλέη, ουδέ… … Dictionary of Greek
Geflügelte Worte (Antike) — Alpha und Omega, Anfang und Ende, kombiniert zu einem Buchstaben Diese Liste ist eine Sammlung alt und neugriechischer Phrasen, Sprichwörter und Redewendungen. Sie beschreibt ihren Gebrauch und gibt, wo möglich, die Quellen an. Graeca non… … Deutsch Wikipedia
Religion grecque (culte) — Religion grecque antique (culte) Dans les formes cultuelles adoptées par la religion grecque antique, les principaux rites sont les prières, les offrandes, les sacrifices, les fêtes publiques et les jeux [1]. Ces rites ne s excluent pas, au… … Wikipédia en Français